Visszhang: lemez

Lucy Railton: Blue Veil

  • - minek -
  • 2025. április 23.

Visszhang

A Berlinben élő és alkotó brit csellista az improvizatív és kísérleti zene egyik legjobb hangszeres előadója, egyben remek komponista is.

Pályafutása során olyanokkal dolgozott együtt, mint például a billentyűs Kit Downes, a dobos Thomas Strønen, a (kazah) hegedűs Aısha Orazbaeva, az énekes-performer Sofia Jernberg vagy a gitáros Stephen O’Malley, utóbbi a kiadója is. Sokoldalúságát jelzi, hogy játéka hallható Laurel Halo vagy a Bonobo lemezein, de közreműködik kortárs és klasszikus kamarazenei produkciókban is.

A párizsi Église du Saint-Esprit-ben rögzített Blue Veil című, hét­tételes, 40 perces kompozíció az első, kizárólag szóló csellóra komponált albuma, amely remekül dokumentálja, hogyan gondolkodik a hangszer kínálta lehetőségekről, és miként próbálja alkalmazni mindazt a tudást, amit az elektroakusztikus zenéről, a hangok pszichológiai hatásáról, a mikrotonalitásról megszerzett. Railton pontosan tudja, milyen rezonanciákat lehet kicsalogatni a cselló sajátos harmóniájával és akusztikai jellemvonásaival: előadásmódja révén a hangok úgy hatolnak az elménkbe, hogy rögtön rá is hangolják a zene saját frekvenciájára. A drone-ambient-szerű hangzás, a hangok hol statikus, hol repetitív örvénylése néha klasszikusan szép hangzatokkal kecsegtet – az egyszerre felkavaró és transzba ejtő, monumentális kompozícióban párhuzamosan hallható a jelenlét és a hiány.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.