Visszhang: lemez  

Throwing Muses: Moonlight Concessions

  • - minek -
  • 2025. április 2.

Visszhang

Poptörténeti jelentőségű pillanat, hogy 44 évvel a megalakulása és 39 évvel az első megjelenése után ismét meghallgathatunk egy Throwing Muses-albumot.

A Rhode Island-i zenekar tizenegyedik nagylemeze, amelyre öt évet kellett várni a legutóbbi albumuk, a Sun Racket megjelenése óta. Az énekes-dalszerző Kristin Hersh összetéveszthetetlen hangjáról elhíresült, a megkapó melódiákat sokszor nyers és zabolátlan formába öntő, már jó ideje trióban működő zenekar meghatározója volt a 4AD ki­adó legendás periódusának. Hersh pedig hosszú, három évtizedes szólókarrierje alatt is bizonyíthatta, milyen remek dalszerző, egyben érzékeny és finom tónusokat kedvelő előadó.

A Moonlight Concessions sokkal inkább építkezik az ő folkhagyományból is sokat merítő szólókorszakából, mint bármely elődje: ezt nemcsak akusztikus (de néha torzítva sikító) gitárjátéka garantálja, hanem a vendégként számos dalban közreműködő csellista, Pete Harvey által kölcsönzött finom szólamok is. Azért ne gondoljuk, hogy a zenekar lecsiszolt minden élességet a hangzásból: az albumnyitó Summer of Love például igazolja, hogy a pszichedélia nem tűnt el a dalokból, és a síró gitár remekül harmonizál a csellóval. Hersh strófái szokásosan élesek, hangja nemesedett az évek során, történetmesélő kedve, különös szituációkat megragadó talentuma pedig a régi. A rockosabb témákra épülő számokat rendre olyan dalok követik, amelyek mintha szándékosan unplugged fellépésre készültek volna, ennek köszönhetően az album feszes ritmusa egy percig sem enged ki, egészen a címadó fináléig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.