Visszhang: lemez  

Throwing Muses: Moonlight Concessions

  • - minek -
  • 2025. április 2.

Visszhang

Poptörténeti jelentőségű pillanat, hogy 44 évvel a megalakulása és 39 évvel az első megjelenése után ismét meghallgathatunk egy Throwing Muses-albumot.

A Rhode Island-i zenekar tizenegyedik nagylemeze, amelyre öt évet kellett várni a legutóbbi albumuk, a Sun Racket megjelenése óta. Az énekes-dalszerző Kristin Hersh összetéveszthetetlen hangjáról elhíresült, a megkapó melódiákat sokszor nyers és zabolátlan formába öntő, már jó ideje trióban működő zenekar meghatározója volt a 4AD ki­adó legendás periódusának. Hersh pedig hosszú, három évtizedes szólókarrierje alatt is bizonyíthatta, milyen remek dalszerző, egyben érzékeny és finom tónusokat kedvelő előadó.

A Moonlight Concessions sokkal inkább építkezik az ő folkhagyományból is sokat merítő szólókorszakából, mint bármely elődje: ezt nemcsak akusztikus (de néha torzítva sikító) gitárjátéka garantálja, hanem a vendégként számos dalban közreműködő csellista, Pete Harvey által kölcsönzött finom szólamok is. Azért ne gondoljuk, hogy a zenekar lecsiszolt minden élességet a hangzásból: az albumnyitó Summer of Love például igazolja, hogy a pszichedélia nem tűnt el a dalokból, és a síró gitár remekül harmonizál a csellóval. Hersh strófái szokásosan élesek, hangja nemesedett az évek során, történetmesélő kedve, különös szituációkat megragadó talentuma pedig a régi. A rockosabb témákra épülő számokat rendre olyan dalok követik, amelyek mintha szándékosan unplugged fellépésre készültek volna, ennek köszönhetően az album feszes ritmusa egy percig sem enged ki, egészen a címadó fináléig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.