Visszhang: lemez

Bujdosó Quartet: A Hun­dred Desires

  • - minek -
  • 2025. február 26.

Visszhang

A zeneínyenceknek örömhír, hogy kibővült formációként folytatja a Bujdosó Trió.

Bujdosó János gitáros, Szerető Dániel basszusgitáros és Koncsecskó Péter dobos mellé Kálmán András billentyűs társult. Az új album fő koncepciója a merész sokszínűség, ami a dalválasztásban és a produkció gazdag eleganciájában is megmutatkozik. Kivételként akad a lemezen reciklált Bujdosó-szerzemény is: az afrobeat inspirációjú Hair for Lions vérbő, improvizatív fúziós darab. Ezt leszámítva a 20. századi zene különféle sar­kai­ból előkerült számok feldolgozásait hallhatjuk – jellegzetes Bujdosó-ízekkel gazdagítva. Itt van mindjárt Fényes Szabolcs egykor Karády Katalin által sikerre vitt tangója (Száz vágy), amely a lemez címét is szolgáltatta. A könnyeden virtuóz hangszerelés beteljesíti a dal szövegének ígéretét: ez már tényleg a dobokból kikevert buja ritmus, magával ragadó érzékiség, rafináltan egymásba fonódó gitár-, basszus- és billentyűfutamokkal, nagyszerű szólókkal. Az Alvorada című brazil sztenderd is csak arra várt, hogy egyszer Bujdosóék szedjék szét és rakják össze újra, mintha a Copacabana Józsefvárosba költözött volna. A minap nálunk járt Cyndi Lauper világslágere (itt Girls Just Wanna Have Fun címen) otthonosan, mondhatni simogatóan szólal meg – szinte a countryból húz a jazz felé, de talán a legerősebb darab Grachan Moncur III, a nagyszerű harsonás Hipnosis című szerzeményének újraalkotása – minden taktus, hang, improvizatív szóló és hangsúlyváltás pontosan a helyén, az előadásmód önmagában is élményszerű.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.