Bujdosó János gitáros, Szerető Dániel basszusgitáros és Koncsecskó Péter dobos mellé Kálmán András billentyűs társult. Az új album fő koncepciója a merész sokszínűség, ami a dalválasztásban és a produkció gazdag eleganciájában is megmutatkozik. Kivételként akad a lemezen reciklált Bujdosó-szerzemény is: az afrobeat inspirációjú Hair for Lions vérbő, improvizatív fúziós darab. Ezt leszámítva a 20. századi zene különféle sarkaiból előkerült számok feldolgozásait hallhatjuk – jellegzetes Bujdosó-ízekkel gazdagítva. Itt van mindjárt Fényes Szabolcs egykor Karády Katalin által sikerre vitt tangója (Száz vágy), amely a lemez címét is szolgáltatta. A könnyeden virtuóz hangszerelés beteljesíti a dal szövegének ígéretét: ez már tényleg a dobokból kikevert buja ritmus, magával ragadó érzékiség, rafináltan egymásba fonódó gitár-, basszus- és billentyűfutamokkal, nagyszerű szólókkal. Az Alvorada című brazil sztenderd is csak arra várt, hogy egyszer Bujdosóék szedjék szét és rakják össze újra, mintha a Copacabana Józsefvárosba költözött volna. A minap nálunk járt Cyndi Lauper világslágere (itt Girls Just Wanna Have Fun címen) otthonosan, mondhatni simogatóan szólal meg – szinte a countryból húz a jazz felé, de talán a legerősebb darab Grachan Moncur III, a nagyszerű harsonás Hipnosis című szerzeményének újraalkotása – minden taktus, hang, improvizatív szóló és hangsúlyváltás pontosan a helyén, az előadásmód önmagában is élményszerű.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
