- minek -

Nemrég jelentette be az LGT, hogy jövőre újra koncertet adnak – s nem is ők az egyetlen zenekar, amely hosszabb-rövidebb tetszhalál után új életre kel.

Bár első pillantásra talán szokatlannak tűnt a választás, remek döntés volt (mind a szervezők, mind a közönség részéről) Alba Hysenivel és zenekarával kezdeni a csütörtök estét: rendkívül jól kidolgozott, sokféle elemből, zenei hatásból építkező pszichedelikus/goth/rock produkcióval rukkoltak elő.

Lopva, csendben - azazhogy mit is beszélünk: rendkívüli és minőségi zajongás közepette - futott be korunk egyik legtehetségesebb fiatal (most éppen 23 éves) előadója: egy elragadóan törékeny jelenség emblematikus frufruval és boszorkányszemöldökkel.

1848/49 az utóbbi fél évszázad magyar popzenéjében.

A szélesebb publikum elsősorban Björkkel való lassan két évtizedes, kölcsönösen gyümölcsöző együttműködéséről ismeri az iráni származású hangművészt, Leila Arabot. Ám ő időről időre (s rendre hosszabb szünetek után) előrukkol saját zenéivel is, melyek eddig a maguk érdeméből is tisztes kritikai elismerést vívtak ki.

Nem hiába a jelentős kritikai és közönségsikert arató bemutatkozó album iránti érdeklődés: Emika rendesen megtölti az A38 hajó táncterét. Más kérdés, hogy a publikum jó része nem nagyon tud mit kezdeni a jó órás produkcióval, s ez már maga is számos kérdést felvet, amik részben persze túlmutatnak Emika érdemein és gyengéin.

12 év után adott ki új lemezt a Ninja Tune kiadó egykor szupergruppként indult, mára egyszemélyessé vált "zenekara": garázsrock, pszichedélia és absztrakt hangorgiák.