Zenéje maga a jó értelemben vett mágia: az egyik pillanatban megbabonáz s a székbe szögez, a következő másodpercben ellenállhatatlanul táncra perdít.
A Grimes néven tündöklő Claire Boucher a minőségi zenék egyik legfontosabb származási helyéről, Kanadából, azon belül Vancouverből érkezett. Először, pár éve, a netre kezdte felszórni zenéit, azután áttért a hagyományos hanghordozókra. Az utóbbi másfél év alatt három és fél albumot adott ki - s már az a fél is (a d'Eon nevű kollégájával közös Darkbloom dupla EP rá eső része) olyan erős, hogy itt található a tavalyi év egyik legimpulzívabb elektropop-slágere, a hipnotikus és megunhatatlan Vanessa. Első két "egész estés" hangzóanyaga (a Geidi Primes, pláne a Halfaxa) pedig bizonyította, hogy remekül bánik az elektronikus hangkeltő eszközökkel, s hogy elképesztő atmoszférát teremt általuk, továbbá nyaktörő hangtávolságokat bejáró hangjával.
Idén azután előállt a mindenféle értelemben áttörésnek számító, szinte kizárólag letisztult darabokat rejtő albumával, a Visionsszel, s máris látszanak a tarolás nyomai. Pedig ez látszólag "csupán" egy szabálytalanságában is mintaszerű szintipoplemez: igazi egyszemélyes barkácsmunka, sok-sok egyenrangú, magában is minőségi dallal, álomszerű szintiszőnyegekkel, magas regiszterekben szárnyaló vokálokkal. Fölösleges sorolni az inspirációkat - habár a művésznő a nyilvánvalónak tűnőt, pl. Kate Busht rendre kikéri magának. Annál lelkesebben emlegeti Mariah Careyt: nos, az ő hatása szerencsére csak áttételes. A magát posztinternet generációsként definiáló Grimes/Boucher szépen megrágott mindent, és kiköpött egy remekművet: tartalmait és előadásmódját tekintve is oly erősen érzéki e produkció, hogy azonnal kihozza a hallgatón a libabőrt.
4AD/Neon Music, 2012
