Lemez

Ördög a frufru alatt

Grimes: Visions

  • - minek -
  • 2012. április 8.

Zene

Lopva, csendben - azazhogy mit is beszélünk: rendkívüli és minőségi zajongás közepette - futott be korunk egyik legtehetségesebb fiatal (most éppen 23 éves) előadója: egy elragadóan törékeny jelenség emblematikus frufruval és boszorkányszemöldökkel.

Zenéje maga a jó értelemben vett mágia: az egyik pillanatban megbabonáz s a székbe szögez, a következő másodpercben ellenállhatatlanul táncra perdít.

A Grimes néven tündöklő Claire Boucher a minőségi zenék egyik legfontosabb származási helyéről, Kanadából, azon belül Vancouverből érkezett. Először, pár éve, a netre kezdte felszórni zenéit, azután áttért a hagyományos hanghordozókra. Az utóbbi másfél év alatt három és fél albumot adott ki - s már az a fél is (a d'Eon nevű kollégájával közös Darkbloom dupla EP rá eső része) olyan erős, hogy itt található a tavalyi év egyik legimpulzívabb elektropop-slágere, a hipnotikus és megunhatatlan Vanessa. Első két "egész estés" hangzóanyaga (a Geidi Primes, pláne a Halfaxa) pedig bizonyította, hogy remekül bánik az elektronikus hangkeltő eszközökkel, s hogy elképesztő atmoszférát teremt általuk, továbbá nyaktörő hangtávolságokat  bejáró hangjával.

Idén azután előállt a mindenféle értelemben áttörésnek számító, szinte kizárólag letisztult darabokat rejtő albumával, a Visionsszel, s máris látszanak a tarolás nyomai. Pedig ez látszólag "csupán" egy szabálytalanságában is mintaszerű szintipoplemez: igazi egyszemélyes barkácsmunka, sok-sok egyenrangú, magában is minőségi dallal, álomszerű szintiszőnyegekkel, magas regiszterekben szárnyaló vokálokkal. Fölösleges sorolni az inspirációkat - habár a művésznő a nyilvánvalónak tűnőt, pl. Kate Busht rendre kikéri magának. Annál lelkesebben emlegeti Mariah Careyt: nos, az ő hatása szerencsére csak áttételes.  A magát posztinternet generációsként definiáló Grimes/Boucher szépen megrágott mindent, és kiköpött egy remekművet: tartalmait és előadásmódját tekintve is oly erősen érzéki e produkció, hogy azonnal kihozza a hallgatón a libabőrt.

4AD/Neon Music, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.