Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy leszögezzük: az 1848–49-es, részben dicsőséges, részben tragikus események, a forradalom és szabadságharc bizony megihlette a tág értelemben vett magyar pop- és rockzene képviselőit – vérmérséklettől és zenepoétikai érzéktől függően persze igen eltérő megközelítésben és minőségben. A téma a Kádár-korban hordozott némi határozott rebellis tartalmat – mindenekelőtt a popzene infrastruktúráját is monopolizáló rendszernek a 48-as üzenetekben (néha joggal) 56-os reminiszcenciákat sejtő paranoiája miatt. Ekkor, a magyar könnyűzene immár könnyes szemű nosztalgiával emlegetett aranykorában született meg a legtöbb emlékezetes szerzemény, melyek között éppúgy akad ihletett (és „sanzonbizottságilag”, azaz cenzori szóval mellőzött) Petőfi-feldolgozás, mint neonépballada vagy dalba öntött költői szerepjáték.
A rendszerváltozás után persze szó sem eshetett többet dalok betiltásáról – ugyanakkor 1848 látszólag elvesztette többlettartalmait, s maradt, ami volt: egy zenei eszközökkel nem könnyen megközelíthető történeti szimbólum. Az új idők új zenészei azonban igazolták, hogy akad még mondanivalójuk a témával kapcsolatban – még ha produkciójuk sokszor csak a morbiditásuk miatt marad meg a zenerajongók (rövid távú) emlékezetében. Annyi azonban látható, hogy a pátosszal keresztezett harciasság és az önreflexivitástól sem mentes történeti irónia (mely azért egy másik látószögből nettó baromságnak tűnik) egyaránt vezetheti az alkotók kezét. Alant a témánkhoz illő zeneművekből szeretnénk egy csokrot átnyújtani kedves olvasóinknak – minél felhőtlenebb szórakozást kívánunk.
1. Illés: Március 1848
Főhajtás a bukott forradalom előtt – az IIlés emblematikus, magyar népzenei motívumokkal átszőtt folk-rock tónusában: tessék figyelni a lázadó furulyát! Érdekes, de az elsőként 1969-ban, a Miért hagytuk, hogy így legyen kislemez B oldalán megjelent számnak leginkább a címe utal 1848-ra – egy akkori befogadó (s talán egy mai is) egészen más forradalomra asszociálhatott.
2. Tolcsvay László: Nemzeti dal
A máig legtöbbet játszott Petőfi-feldolgozás a fiatalabb Tolcsvay testvér nevéhez fűződik, s abból az időből való, amikor az Illés, a Tolcsvay & Trió, valamint Koncz Zsuzsa közösen KITT-egyletként lépett fel – például a DVTK-pályán megrendezett 1973-as miskolci popfesztiválon. Később a szám a legenda szerint tiltólistára került, majd elhangzott a Koltay Gábor által celebrált és filmszalagra rögzített 1981-es A koncerten és annak lemezfelvételén. A Tolcsvay szívének is oly kedves balladisztikus country-rock dallamvilágból merítő, mégis a honi publikum fülében magyarosan csengő dalt később elérte méltó büntetése: sokan már csak a kihízott Petőfi-mentében feszítő Varga Miklóst asszociálják hozzá – ám ez nem a zeneszerző hibája.
3. Cseh Tamás: Petőfi halála
A forradalmár költő hősi halálának emlékezetes megidézése a legendás 1981-es Műcsarnok albumról. Dalba öntött szerepjáték, puritán, csupán egy szál gitárral kísért énekben elbeszélve, némi (s nem csak a Cseh–Bereményi-kettősnél) kötelező narcisztikus heroizmussal tálalva – kortalan és maradandó.
4. Ossian: Föltámadott a tenger
Paksi Endre és társai még első fénykorukban illesztették repertoárjukba a Petőfi-klasszikus erős Iron Maiden-hatást mutató, lovaglós sörmetálverzióját (a dal először az 1989-es Félre az útból albumon jelent meg). A virtuóz szóló mellett feltétlenül megdicsérnénk a vihar hangjainak megidézését. Paksi Endre sokat idézett halhatatlan szavait idézve: Gyerünk! Repatarurgyán semmit hány!
5. Zorall: Nemzeti dal
Az egykor a Pinavadász jelzőt viselő Szasza és zenekara punkos lendülettel nyúl a Petőfi-klasszikushoz (forrás: a tavalyi, Army című album), amelybe ráadásul gitárszólóként (!) beépül a Himnusz dallama is. Az egyik netes portálon megjelent méltatás kiemeli a gitármunkára jellemző, a zenekar addigi munkásságához mérve szokatlan „neoklasszikus metál kéthengerezést”. A számhoz készült nagyon erős animációs klip megerősíti azok érzéseit, akik már magát a számot is kissé rossz ízléssel elővezetett, félresikerült paródiának hallják: a tetovált karú felelős rockerkormányt (pláne a perkásként ábrázolt Deák Ferencet) nehezen lehet feledni.
6. Kárpátia: Nem engedünk ’48-ból
A téma sajnos valósággal kínálta magát arra, hogy az úgynevezett nemzeti rock reprezentánsai is elővegyék – harcias, habár esztétikailag nehezen értelmezhető ökölrázásba fordítva – az elődök még finomabb pátoszát. A műfaj egyik legnépszerűbb reprezentánsa, a Kárpátia mellékelt produkciójában persze 1848 csupán ürügy némi Trianon-ressentimenthez és a nettó, habár jelen esetben kicsit iránytalan bosszúvágy artikulálásához. A 2004-es Tűzzel, vassal albumon fellelhető népies tuskópunkhoz alapvetően a gyermekmondókák világát idéző szövegek társulnak – figyelemre méltó rímekkel, például: „Tűzzel-vassal sejehaj, sírva vigad a magyar”. A mellékelt klip azonban didaktikai szempontból hasznos: megkönnyíti a 12 pont memorizálását.
Bónusztrekkek – még néhány emlékezetes szerzemény, melyek lemaradtak a listáról:
Bónusz 1.: Szörényi Levente: Európa csendes
Az 1973-as Petőfi ’73 című film betétdalaként híresült el ez a szép, visszafogott hangulatú, már Szörényi zenei útkereséséről is tudósító Petőfi-versfeldolgozás, mely – cenzurális megfontolásból – ilyen formában nem kerülhetett fel még Szörényi 1980-as (!) Hazatérés című szólólemezére sem (helyette a tisztán instrumentális verziót találjuk – utalásszerűen Petőfi ’73 címen!). Azután elhangzott az 1984-es BS-béli búcsúkoncerteken, és ennek felvétele a Fonográf Búcsú című karrierzáró koncertlemezén (1985) is hallható – a fene sem érti a régi cenzorok észjárását.
Bónusz 2. Sickratman: Petőfy
Sickratman zenei kíséret nélkül adja elő a nem kicsit elfeledett XIX. századi hazafias poéta, Várady Antal versét – ahogy az angol mondja: priceless!
Bónusz 3. Waszlavik Gazember, Petőfi Velorex stb. László: Kossuth Lajos azt üzente
A Kossuth-nóta klasszikusan formabontó dekonstruálása – szellemes minimálszinti kísérettel. A Waszlavik-koncertek egykori slágerszáma még ma is képes felháborodást kelteni a nemzeti érzelmű youtube-függők körében – úgy tűnik, őket az sem hatja meg, hogy a jelenlétével már jó ideje a „nemzeti radikális” rendezvényeket megtisztelő művész néhány éve megalkotta a mulatós turbófolk-inspirációjú Kossuth tér indulót is.
