Lemez

Az én szívem egyszerű

Madonna: MDNA

  • - minek -
  • 2012. március 29.

Zene

A tizenkettedik albumánál tart – hogy harminc év leforgása alatt ez sok vagy kevés, azt mindenki döntse el maga: egy rajongónak tán kevés, a Madonna életművét legalábbis kritikával szemlélő megfigyelők meg a felét biztosan kidobták volna ama bizonyos kosárból. A kivételes előadó és a szórakoztatás (dobpergés!) nagymesternője iránti tiszteletet és kitüntetett figyelmet mutatja, milyen indulatokkal, s milyen régen zajlik a disputa a személye és a munkássága körül. Meddig volt érdekes, s legalább némely szempontból releváns az ő karrierje, s mikor váltott át teljes érdektelenségbe (már, ha…) – a kiadott zeneanyagok minőségét, a koncertek színvonalát, rendre burjánzó vizualitását, mind az általa a színpadon kívül is megszemélyesített szerepeket, a Küldetést és az Üzenetet is figyelembe véve. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a műfaj hőskorában mennyire revelatív bírt lenni egy-egy Madonna-videoklip (mondjuk a Like a Prayeré vagy a Justify My Love-é) – ezzel szemben az utóbbi hat évből emlékszünk-e bármire is tőle?

Persze ne legyünk kegyetlenek: az utóbbi bő évtized Madonna-lemezei leginkább azt a célt szolgálták, hogy friss nyersanyagot (azt azért már nem mondanánk, hogy gyúanyagot) szolgáltassanak a következő gigantikus pénzbeszedő turnéhoz. Meg azután hálásak is lehetünk azokért a futó pillanatokért, amikor felkaphattuk a fejünket néhány Madonna-szám hallatán.

Habár az ezredforduló után már nem született olyan átütő fogadtatású album (s most persze a kritikusi hallelújára gondolunk), mint az 1998-as Ray Of Light, amely persze sokat köszönhetett William Orbit producer tálentumának, azért a 2005-ös Confessions On A Dancefloor sem volt éppen érdektelen (elég csak a Hung Upra gondolnunk), hála Stuart Price zenekovácsnak. Nos, Orbitot nem véletlenül emlegetjük: őt ismét közreműködőként köszönthetjük az új Madonna-lemezen – jelenléte bár hangsúlyos, azért dominánsnak semmiképpen sem mondható a kollaborátorok valóságos siserehadát felvonultató MDNA-n. Apropó név: az új Madonna-lemez címe a barátnő, kolléga, alkotótárs és saját jogán is szupersztár előadó, M.I.A. agyszüleménye. Rossz az, aki rosszra gondol – ez pusztán a művésznő nevéből képzett akronímia.


S ha már a közreműködőknél tartunk: a közelmúlt egyik leghatásosabb elektro-house slágerét (Satisfaction) jegyző olasz Benny Benassi (és Benassi Bros.-béli unokatestvére) is odateszi a magáét: a Girl Gone Wild leginkább a boldog kora kilencvenes évek kindertechnóját idézi, de ez legalább a mainstream dancepop minőségi kategóriái szerint belefér az elitligába.

Pláne az Orbitnak köszönhetően döngölős (leginkább 2005 környéki, Alloy Mental-féle elektrotech számokat idéző), keménykedős szövegű Gang Bang: ebben tulajdonképpen még a röfögős dubstepes betétet is megbocsáthatjuk.  Azután már elegyesen következnek a kellemesebb, grúvosabb és az idegesítőbb, esetleg inkább csak érdektelen, szándékuk szerint egyaránt táncparkettre termett darabok – utóbbiak közül meglepően sokat jegyez a francia Martin Solveig, aki előszeretettel reciklál finoman fogalmazva is már kifutófélben lévő zenei divatelemeket. A Give Me All Yor Luvin’-ról meg el se hinnénk, hogy nem a Chinn-Chapman páros szerzette – pedig ezt még az említett M.I.A., továbbá Nicky Minaj is megtámogatta, szigorúan a Madonna-kultusz továbbépítésének szándékával. A számok szövegének egyre feltűnőbb (nyilván ironikus) debilitása a zenei tartalmak leegyszerűsödésével társul, míg csak el nem érjük a faék magánvaló szépségét. Ezen a képen nem sokat javítanak az olyan, mindent mindennel összemixelő kísérletek sem, mint a megint csak N. Minaj segedelmével elővezetett I Don’t Give A.

Engesztelésül a szintúgy nem csak a legjobb ötleteivel tüntető W. Orbit a Ray Of Light-os szép időket idézi meg az I’m A Sinnerben (na jó: ez mondjuk nem olyan rossz – magától meg annyit lop az ember, amennyit nem szégyell). Szintén az ő javára írhatjuk a záró Fallin Free balladisztikus hangvételét – addigra úgyis mindenki ráunt már az ihlettelen diszkóra. Takarékosság, minimalizmus, visszafogottság – nemes erények volnának, ha nem az ötletek mennyiségére, színvonalára és kivitelezésük minőségére vonatkoznának. De Madonna ezúttal keveset adott – igaz, nem is ígért többet.

Interscope/Universal 2012

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Dubček dadogása

2023. október 17-én Pekingben, ahová Kína önfényező „Egy övezet, egy út” fórumára Orbán Viktor egyedüli uniós politikusként utazott el, a magyar kormányfő Vlagyimir Putyinnal is tárgyalt.

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

A tétovák és a rutinos betartók

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.

„Megjelent egy elefánt”

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.

Felöltözhet, Mrs. Robinson

Miközben a média és a művészet a feminizmustól hangos, észre sem vesszük, hogy női egyenjogúság címen néha még mindig férfivágyakat kiszolgáló képeket, történeteket adnak el. A gerontoszex témáját feldolgozó filmeket olykor már önmagukban progressziónak tekintik – de vajon valódi reprezentálást nyújtanak-e az érintett nőknek, vagy csak mélyítik a problémát?