Az egzotikus nevű zenei társulat (nevük szanszkritül annyit jelent: buborékok) még a kilencvenes évek közepén alakult a Tilos Rádió környékén, a mostanában leginkább a Carbonfools körül sertepertélő dj Titusz és a csellista Márkos Albert kezdeményezésére - utóbbi ma is nélkülözhetetlen csavar a gépezetben. A nagyzenekart működtető muzsikusok, MC-k, dj-k, vj-k a hétköznapokon maguk is számtalan más formációban játszanak, színházi zenét készítenek, rendeznek, szerepelnek, közreműködnek: éppen ezért nem csoda, hogy csak alkalmanként sikerül összetoborozni a tagságot, s hogy bemutatkozó lemezük is most jelent meg. Habár az albumon még 2009-ben rögzített felvételek kaptak helyet, a zeneanyag ettől mit sem kopott, amit bizonyított a zenekar egy hónappal ezelőtt a Trafóban megtartott frenetikus albumbemutató koncertje is.
Annál inkább hangsúlyoznánk ezt, mert a számtalan forrásból táplálkozó, legjobb perceiben többek között Zappa, Sun Ra és Gil Scott-Heron szellemét idéző kollektíva leginkább persze élőben üt, amikor a publikum szeme láttára épülnek fel, sokszor a látszólagos káoszból a jól kifundált zenei struktúrák. A mostani album éppen azért jó, mert a hanghordozó médium adta lehetőségek határain belül remek lenyomatát nyújtja ennek a soha véget nem érő, sok improvizációt kívánó és sok beszéddel járó alkotói folyamatnak. Az alkotók saját definíciója szerint zenéjük nem experimentális, kortárs, free, dzsessz vagy hiphop (habár mindezekből jól hallhatóan merít), hanem aktuális - ahhoz, hogy így legyen, pont ennyi ötlet, játékosság, ugyanakkor elmélyült munka és fegyelmezett összjáték szükséges, amennyi e CD-n hallható.
DDK Records, 2012
