Lemez

Álommunka, szellemtörténet

School Of Seven Bells: Ghostory

  • - minek -
  • 2012. április 9.

Zene


A SVIIB fél évtizedes pályafutása alatt bizonyította, hogy nemes nyersanyagok kreatív és ihletteli felhasználásával érvényes és élvezetes zenéket képes létrehozni. Az átlagosan kétévente publikáló New York-i formáció eddig valamennyi albumával képes volt meglepetést okozni, s idővel a fokozott várakozásoknak is eleget tenni. Az erőt és energiát kellő adag shoegaze-pszichedéliával és csaknem tánczenei alapokkal elegyítő 2008-as Alpinisms (tán még mindig a legerősebb albumuk) után szinte logikus lépés volt a 2010-es Disconnect From Desire letisztult harmóniákkal és ezzel együtt izgalmas tónusváltásokkal operáló, az éteri és a goth/dark hangulatok között hintázó, ambivalens szerelmes dalokban gazdag lemezanyaga. Azóta a SVIIB némileg megfogyatkozva folytatja a munkát. A zenékért felelős gitáros-gépkezelő Benjamin Curtis mellett csupán az egyik Deheza lány, Alejandra maradt: ikernővére, Claudia ugyanis még 2010 októberében személyes okokra hivatkozva elhagyta a társulatot.

Friss lemezüket, a Ghostoryt hallgatva úgy tűnik, kiválása nem viselte meg a duóra fogyatkozott zenekart - technikailag legfeljebb az jelentett pluszfeladatot, hogy Alejandra hangjából kellő elektronikus kezeléssel, visszhangosítással varázsolják elő a korábbi albumaikra jellemző, már azokon is erősen effektezett, sokszor egész kórusnak hallatszó csajduóhangzást. A takarékos, háromnegyed órás zeneanyag úgy mutat egységet, hogy közben kifejezetten gazdagnak és változatosnak is tűnik. Többször lephetnek meg minket szokatlan stiláris váltások, s Curtis a jeles elődökön kívül már korunk trendibb tánczenéire is kikacsint egy-egy vaskosabb, pufogó basszussal terhelt, ritmikus lüktetés képében. A shoegaze és a dreampop (no meg a goth-wave) hagyomány végtelen kincsesbányájának kitermelése természetesen itt is folytatódik - a SVIIB sosem titkolhatta rajongását nyolcvanas-kilencvenes évekbeli jeles elődei iránt.

Ennek dacára mégsem mondhatjuk, hogy csakis Cocteau Twinsszel kelnek és My Bloody Valentine-nal fekszenek: annál azért szélesebb körű az érdeklődésük, másrészt bőven eljutottak arra a szintre, amikor erős, saját stílust teremtve legfeljebb önismétléssel lehetne őket vádolni - de itt meg még nem tartanak. A szárnyaló, izgalmas hajlításokkal teli női vokál, a csilingelő gitár, a szintiszőnyegek és a gépi ritmika kombinációjából még mindig ki lehet hozni kellemes meglepetéseket - mint amilyen például a Love Play álompop/dubstep hibridje, ami sokkal jobban esik a fülnek, mint amilyen morbidan hangzik. A Low Times formájában pedig egyértelműen a tán legtáncolhatóbb SVIIB-darab született meg - a Semptiternal/Amaranth logikus folytatásának tűnik, erős Curve-hatásokkal plusz finoman bugyborékoló savazással, ráadásul kifejezetten érdekes váltásként hat a klasszikus posztpunkban gyökeredző, önmagában is pattogásra késztető Lafaye után. Külön érdem, hogy a lendület és a változékonyság a lemez végéig kitart - ebbe a sorba például a Show Me Love lassan lüktető hangulatzenéje és a záró, az MBV Soonját gitártémájában is megidéző hommage (When You Sing) is bőven belefér.

Full Time Hobby/Neon Music, 2012


Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.