Lemez

Álommunka, szellemtörténet

School Of Seven Bells: Ghostory

  • - minek -
  • 2012. április 9.

Zene


A SVIIB fél évtizedes pályafutása alatt bizonyította, hogy nemes nyersanyagok kreatív és ihletteli felhasználásával érvényes és élvezetes zenéket képes létrehozni. Az átlagosan kétévente publikáló New York-i formáció eddig valamennyi albumával képes volt meglepetést okozni, s idővel a fokozott várakozásoknak is eleget tenni. Az erőt és energiát kellő adag shoegaze-pszichedéliával és csaknem tánczenei alapokkal elegyítő 2008-as Alpinisms (tán még mindig a legerősebb albumuk) után szinte logikus lépés volt a 2010-es Disconnect From Desire letisztult harmóniákkal és ezzel együtt izgalmas tónusváltásokkal operáló, az éteri és a goth/dark hangulatok között hintázó, ambivalens szerelmes dalokban gazdag lemezanyaga. Azóta a SVIIB némileg megfogyatkozva folytatja a munkát. A zenékért felelős gitáros-gépkezelő Benjamin Curtis mellett csupán az egyik Deheza lány, Alejandra maradt: ikernővére, Claudia ugyanis még 2010 októberében személyes okokra hivatkozva elhagyta a társulatot.

Friss lemezüket, a Ghostoryt hallgatva úgy tűnik, kiválása nem viselte meg a duóra fogyatkozott zenekart - technikailag legfeljebb az jelentett pluszfeladatot, hogy Alejandra hangjából kellő elektronikus kezeléssel, visszhangosítással varázsolják elő a korábbi albumaikra jellemző, már azokon is erősen effektezett, sokszor egész kórusnak hallatszó csajduóhangzást. A takarékos, háromnegyed órás zeneanyag úgy mutat egységet, hogy közben kifejezetten gazdagnak és változatosnak is tűnik. Többször lephetnek meg minket szokatlan stiláris váltások, s Curtis a jeles elődökön kívül már korunk trendibb tánczenéire is kikacsint egy-egy vaskosabb, pufogó basszussal terhelt, ritmikus lüktetés képében. A shoegaze és a dreampop (no meg a goth-wave) hagyomány végtelen kincsesbányájának kitermelése természetesen itt is folytatódik - a SVIIB sosem titkolhatta rajongását nyolcvanas-kilencvenes évekbeli jeles elődei iránt.

Ennek dacára mégsem mondhatjuk, hogy csakis Cocteau Twinsszel kelnek és My Bloody Valentine-nal fekszenek: annál azért szélesebb körű az érdeklődésük, másrészt bőven eljutottak arra a szintre, amikor erős, saját stílust teremtve legfeljebb önismétléssel lehetne őket vádolni - de itt meg még nem tartanak. A szárnyaló, izgalmas hajlításokkal teli női vokál, a csilingelő gitár, a szintiszőnyegek és a gépi ritmika kombinációjából még mindig ki lehet hozni kellemes meglepetéseket - mint amilyen például a Love Play álompop/dubstep hibridje, ami sokkal jobban esik a fülnek, mint amilyen morbidan hangzik. A Low Times formájában pedig egyértelműen a tán legtáncolhatóbb SVIIB-darab született meg - a Semptiternal/Amaranth logikus folytatásának tűnik, erős Curve-hatásokkal plusz finoman bugyborékoló savazással, ráadásul kifejezetten érdekes váltásként hat a klasszikus posztpunkban gyökeredző, önmagában is pattogásra késztető Lafaye után. Külön érdem, hogy a lendület és a változékonyság a lemez végéig kitart - ebbe a sorba például a Show Me Love lassan lüktető hangulatzenéje és a záró, az MBV Soonját gitártémájában is megidéző hommage (When You Sing) is bőven belefér.

Full Time Hobby/Neon Music, 2012


Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.