- minek -

Ha van még értelme folytatni a hatvanas-hetvenes években oly kedvelt (s azután még számos alkalommal nosztalgikusan felelevenített) fúziós zenét, akkor azt valahogy úgy érdemes, ahogy mostanság Mark Kyriacou és társai teszik.

1991-ben heves parlamenti vita folyt az Új Hölgyfutár című magazinban megjelent címerparafrázis kapcsán: a borítót betöltő, ún. nagy nemzeti címer pajzsa vicsorgó halálfejjé változott, a két lebegő angyalból pedig önkielégítő kan- és nőstényördög lett.

Bő négy évet kellett várnunk, hogy Gaspard Augé és Xavier de Rosnay duója újabb zeneanyaggal kápráztassa el a világot. Nos, a tréfa (blöff?) pompásan sikerült: akad, aki komolyan is veszi - csak meghallgatni nem egyszerű mulatság.

Könnyű és egyben nehéz is beilleszteni egy három és fél évtizedes (!), ráadásul nem is akármilyen (mondhatni: parádés) zenei pályafutással büszkélkedő énekesnő karriertörténetébe a hetedik (más számítás szerint a kilencedik, sőt az 1977-es gyerekkori zsengét is beleszámítva 10.) szólólemezt.

Mi várható a születésnapi koncerten pénteken?

Az amerikai filmkészítés szent bolondja ezúttal egy elektropop-lemezzel hasít.