Koncert

Ez a jövő már volt egyszer

Sex-E-Pil az A38-on

  • - minek -
  • 2012. június 8.

Zene

A még Hegyi Hill Zoltán énekessel felálló Sex-E-Pil (esetleg Sexepil, hogy alkalmazkodjunk a folyton változó írásképhez) a nyolcvanas évek egyik legnagyobb hatású hazai posztpunk gitárzenekara volt – a maga idejében kiterjedt, fanatikus rajongótáborral bírtak, és fergeteges (néha meg a recenzens emlékei szerint audiokáoszba fulladó) koncerteket adtak. Hegyi 1989 óta végleg „kivált” a zenekarból (alkalmasint kirúgták, de ez már egy régi történet…), s a zenekar a kilencvenes évek elején egy másik énekessel (Mick Ness) szép nemzetközi sikereket aratott, majd csendben el is tűnt, ahogy fordultak a trendek.

Első hallásra nem feltétlenül tűnt túl épkézláb ötletnek, hogy a már régóta egymástól távol élő zenészek (Kocsis Tamás gitáros, László Viktor basszer, Vangel Tibor dobos) huszonhárom év után álljanak össze régi énekesükkel, aki azóta egészen más pályát választott (lásd interjúnkat vele itt).

Másrészről meg úgy vélhettük: pont az eltelt hosszú idő fogja megadni a produkció kontextusát, hogy mai szemmel, füllel is lássuk-halljuk, mennyire volt újító a zenekar – legalábbis a maga idejében, a nyolcvanas évek nyomasztó Magyarországán, s mi maradt ebből mára. Ahogy színpadra lépnek a klasszikus felállásban, kiegészülve a gitárokon és emulátoron közreműködő Ábrahám Zsolttal (HS7, The Twist), szépen össze is áll a kép.

Sorra hangzanak el a maga idejében revelációnak számító Egyesült Álmok album (1988) dalai, kiegészülve a nagylemezre fel nem került koncertslágerekkel, s nyilvánvaló lesz, hogy ez a Gang Of Four és Talking Heads által is inspirált punk funkból, meg a Bauhaus–Joy Division–Banshees iskolából tanult gothic/dark wave-ből építkező zene nagyon is up to date volt a maga idejében. Ráadásul az utóbbi években (talán évtizedben) meg külön aktualitást nyertek azzal, hogy ihlető forrásaik, a nyolcvanas évek érdekesebb (s obskúrusabb) előadói, zenéi újra és ismét divatba jöttek, s most már szinte ez az uralkodó zenei anyanyelv.


Fotó: Galló Rita

De ami a legfontosabb: lendületesen és profin vezetik elő a számokat. Nem csupán egymáshoz sikerült csiszolódni, de Ábrahám gitáros is megtalálta helyét a produkcióban. Ahogy az első benyomásra kissé takarékosan mozgó Hegyi énekest sem érheti panasz. Újra megtanulta a régi alterslágereket, amelyek néha jelmondatszerűen frappáns/ironikus, máskor meg csak simán szórakoztatóan, üdén blöffölő strófáit még mindig vele énekli a rajongók széles tábora. Sőt: mind jobban élvezi is, hogy megint előadhatja őket – az ő esetében nyugodtan állíthatjuk: hangja mit sem kopott az idők során, s ha kell, szinte bődülésszerűen is ki tudja ereszteni. A repertoár meglepően nagy részéről derül ki: nemcsak a maguk idejében számítottak minden szempontból jól összerakott szerzeményeknek, de napjainkban is leporolásra méltók, s nem is csak a hatástörténet miatt.

S a zenekar mindent meg is tesz azért, hogy kedvében járjon a koncerten megjelent, szép számú publikumnak. Adják az ívet, s csak néha, pár szám erejéig ül le a produkció – hiába, akadnak zsengék is az életműben… Eközben pedig teljes keresztmetszetet adnak a Sex-E-Pil klasszikus korszakából – plusz még némi betekintést nyújtanak a legendával övezett előzményekbe is. A magában is terjedelmes alapműsorban az obligát slágereken (például Gyerünk, Casablanca) túl elhangzik a korai, programadó Sex-E-Pil című punk/funk sláger vagy éppen a csak emlékekben élő Utazgatok egy Zita nevű bolygón – s csak ezután jön a dupla ráadás. Első körben lenyomják a tán leggondosabban kidolgozott, elegáns, lendületes, s csak kicsit modoros életérzéskoktéljukat, a What Do You Sayt – igen ez az, aminek a refrénjét egykor, a csoportos, kényszeresen értelmező félrehallás remek példájaként oly sokan értették Vadulj szélnek… Majd az Igazi zöld, igazi kékkel szinte már el is búcsúznak – de nem, mert még következik két klasszikus szám a félig-meddig elődzenekar ETA-tól is az 1982 előtti, telivér punkidőkből, Szócska Miklós államtitkár mára klasszikussá nemesült szövegeivel. A gyújtó hangú strófákra („Szétrobbantunk mindenkit, ki belünkbe tipor!”) tovább fokozódik a ráadásra tartogatott, fékevesztett pogózás: a rendezvény méltó keretek között zárul le.

A38 hajó, június 7.

Neked ajánljuk