Danielle Gallegos, a venezuelai származású, ám Berlinben új otthonra lelt énekesnő (művésznevén Aérea Negrot) még az ottani népes és nemzetközi zenekészítő kollektívában is unikumnak számít. Énekelt a Hercules and Love Affair tavalyi albumán (Blue Songs), izgalmas hangzású debütáló EP-jén (All I Wanna Do, 2010) hallható, lúdbőröztető vokáljával megbolondított szerzeményei pedig ígéretes folytatást sejtettek. Nos, a még a múlt év végén megjelent Arabxilla egyszerre végtelenül szórakoztató, s egyben jelentős mértékben zavarba ejtő vállalkozás.
A művésznő tudniillik valósággal ontja magából az egymást hol erősítő, hol kioltó művészi eszközöket, kifejezési formákat és nyelveket (nagyjából felváltva énekel angolul és németül, de azért spanyol anyanyelve is előkerül). A szigorúan személyes, sőt néha intim vagy éppen szabadszájú mondanivalót jól érzékelteti a tónus folyamatos, az elektronikus kezelést sem nélkülöző váltogatásával. Hol szinte már éteri, operai magasságokban szárnyal a hangja, máskor füstös orgánumú kupléénekest hoz, hogy azután groteszk dörmögésbe váltson. Mindehhez tobias (Tobias Freund) részvételével gyártottak diszkrét, többnyire nem túl forradalmi elektronikus alapokat, melyek zömmel a techno/ house terrénumon belül maradnak, s cseppet sem zavarnak meg abban, hogy a főszereplőre koncentráljunk. Aérea nem holmi szimpla "technodíva": törekvései, ambíciói sok tekintetben Laurie Anderson egykori munkáival rokonítják a lemezét - meglátjuk, hogy ebből a manierista burjánzásból, túlságos gazdagságból mi marad meg az ínségesebb időkre.
BPitch Control/Deep Distribution, 2011
