Lemez

Fújják a dalt

Loka: Passing Place

  • - minek -
  • 2012. február 4.

Zene

Ha van még értelme folytatni a hatvanas-hetvenes években oly kedvelt (s azután még számos alkalommal nosztalgikusan felelevenített) fúziós zenét, akkor azt valahogy úgy érdemes, ahogy mostanság Mark Kyriacou és társai teszik.

Kyriacou még a kilencvenes évek végén hozta létre a hindu kozmológiából kölcsönzött nevű Loka formációt a Super Numeriben is aktív Karl Webb társaságában. A Ninja Tune-nál publikált első számuk, a My Life's In These Bottles még a máig nagy reverenciával emlegetett Xen Cuts válogatásról is kitűnt a maga ravasz, csavaros kompozíciójával és míves prog-dzsessz-blues pszichedéliájával. Utóbb némileg megfontolt ütemben csordogáltak a Loka-kiadványok (hiába, a tagság nem csak itt volt érdekelt) - előbb a Beginningless EP, majd 2006-ban a Fire Sheperds album, mely máig ékköve a csemegékben amúgy is gazdag Ninja-katalógusnak. A következő évben azután a zenebohóci sokoldalúsággal megáldott Karl Webb végleg búcsút intett alkotótársának, és Kyriacou az addig a rafinált kompozíciók élő megszólaltatásában segédkező kísérőzenekarra alapozva formálta újra a Lokát, majd készítette el legújabb, igencsak figyelemre méltó albumát, a Passing Place-t.


 

Az új zeneanyag gondos munkával, több év alatt jött létre - gyakorlatilag évente rögzítették a zene egyes rétegeit. Az eleve négytagú zenekarhoz csatlakozott még két állandó vokalista, a walesi Jaci Williams, valamint a kanadai Eleanor Mante, s a hangzást vastagítandó hozzájuk csapódott még a Seindorf Baumaris Band nevű, nevének dacára szintén walesi fúvószenekar. A felvétel során gyakorlatilag egyenértékű alkotótárssá vált egy producer és excentrikus zenészlegenda, a szólóban és Coil-, valamint Spiritualized-tagként is tevékeny és termékeny Thighpulsandra, aki alaposan rajta hagyta keze nyomát a Passing Place-en - különösen ami a fúvószenekari részek szervesítését és a végső keverést illeti. A legörvendetesebb változás azonban az emberi hang szerepének előtérbe kerülése, ami - a már említett két vokalistalány produkcióján túl - elsősorban a kolumbiai vendég énekesnő, Lido Pimiento teljesítményének köszönhető. A főszereplésével készült dalok, a szinte már Björköt eszünkbe juttató The Beauty In Darkness, a káoszból rendet teremtő Temporary External vagy a finom Attrition Exposed egyértelműen a lemez csúcspontjai. Pedig a hetvenes évek filmjeiből szalasztott krimizenei hangulatokból, fúziós-dzsesszes témákból, hangszerfutamokból, poentírozott vokálokból összeszerkesztett, nem kevés (a hangszerelésből és a stúdiótrükkökből is táplálkozó) pszichedéliával és játékossággal nyakon öntött zenei nyersanyag amúgy is figyelemreméltó.

Az egyes szerzemények alapvető kellemetességét sunyin lopakodó zenei motívumok árnyékolják be, aljas basszusok teszik gyanússá, a rendezettségből pillanatok alatt lesz - azért szigorúan kordában tartott - kollektív megőrülés. Persze nem minden témájuk egyformán erős, akadnak éppen csak felkent zenei vázlatok is, de az album anyagának nagyobbik része minimum emlékezetes - vagy inkább elragadó.

Ninja Tune/Neon Music, 2011


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.