Lemez

Twin Sister: In Heaven

  • - minek -
  • 2011. december 12.

Zene


A Long Islandből származó Twin Sister kvintett két figyelemre méltó EP-vel mutatkozott be: a jórészt bájosan lo-fi felvételek egy elbűvölő, néha szinte lebegően álomszerű, máskor nagyon is dinamikus hangzást produkáló kollektívát mutattak. Megannyi ihletadójuknak (a Fleetwood Mactől a Cocteau Twinsig és a Stereolabig) tudtak - gondos elaboráció után! - emlékművet állítani, ráadásul jól felismerhető saját hangot is teremtettek, ami az egyedien lakályos hangkulissza mellett főként az érdekes fejhangon intonáló Andrea Estella énekesnőnek köszönhető. S bár az előzmények is sokat sejtettek (a tavalyi, space-diszkósan lüktető All Around And Away We Go afféle diszkrét szubkulturális slágerré avanzsált), idei bemutatkozó albumuk, az In Heaven az igazi öles lépés a tökéletesség felé.

 

Gondosan megszerkesztett, de az izgalmakat így is nagykanállal adagoló, a dalok komponáltsága, előadásmódja és a lemez hangzása szempontjából is letisztult, kifinomult darab született. Ráadásul egyfajta határozott motorikus lüktetés hatja át az egész albumot - ebből a szempontból is remek felvezetés a Daniel puttyogós szintipopja. Innentől kezdve minden szám egy kicsi, egyenként is megunhatatlan univerzum: az In Heaven hol a pszichedelikus r&b, hol meg a jólesőn elektropopos diszkó világába kalauzolja a hallgatót, miközben leplezetlenül törnek elő posztpunk/new wave és shoegazer reminiszcenciák (Eastern Green). Ráadásul a maga nemében szinte minden szám sláger - a Bad Street vagy a Saturday Sunday mindenképpen az, de a többi is garantáltan a fülünkben ragad.

 

Domino/Neon Music, 2011

 


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.