Lemez

Twin Sister: In Heaven

  • - minek -
  • 2011. december 12.

Zene


A Long Islandből származó Twin Sister kvintett két figyelemre méltó EP-vel mutatkozott be: a jórészt bájosan lo-fi felvételek egy elbűvölő, néha szinte lebegően álomszerű, máskor nagyon is dinamikus hangzást produkáló kollektívát mutattak. Megannyi ihletadójuknak (a Fleetwood Mactől a Cocteau Twinsig és a Stereolabig) tudtak - gondos elaboráció után! - emlékművet állítani, ráadásul jól felismerhető saját hangot is teremtettek, ami az egyedien lakályos hangkulissza mellett főként az érdekes fejhangon intonáló Andrea Estella énekesnőnek köszönhető. S bár az előzmények is sokat sejtettek (a tavalyi, space-diszkósan lüktető All Around And Away We Go afféle diszkrét szubkulturális slágerré avanzsált), idei bemutatkozó albumuk, az In Heaven az igazi öles lépés a tökéletesség felé.

 

Gondosan megszerkesztett, de az izgalmakat így is nagykanállal adagoló, a dalok komponáltsága, előadásmódja és a lemez hangzása szempontjából is letisztult, kifinomult darab született. Ráadásul egyfajta határozott motorikus lüktetés hatja át az egész albumot - ebből a szempontból is remek felvezetés a Daniel puttyogós szintipopja. Innentől kezdve minden szám egy kicsi, egyenként is megunhatatlan univerzum: az In Heaven hol a pszichedelikus r&b, hol meg a jólesőn elektropopos diszkó világába kalauzolja a hallgatót, miközben leplezetlenül törnek elő posztpunk/new wave és shoegazer reminiszcenciák (Eastern Green). Ráadásul a maga nemében szinte minden szám sláger - a Bad Street vagy a Saturday Sunday mindenképpen az, de a többi is garantáltan a fülünkben ragad.

 

Domino/Neon Music, 2011

 


Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”