Lemez

A tetovált lány zörejei

Trent Reznor–Atticus Ross: The Girl With The Dragon Tattoo

  • - minek -
  • 2012. január 26.

Zene

A Nine Inch Nails-főnök Reznor és az egykor a 12 Roundsszal befutó Atticus Ross soundtrackje grandiózus vállalkozás. Szabályos kísérőzene, amely hűen követi le a film (A tetovált lány legújabb, Fincher-féle verziója) hangulatát, ugyanakkor terjedelmileg is tökéletesen megegyezik annak játékidejével - ennek megfelelően a 173 percnyi anyag csak 3 CD-re fér fel!


 

Ilyenkor persze kérdéses, hogy az alapvetően mégiscsak alkalmazott zene megáll-e a saját lábán, s végighallgatható-e - ha nem is egy ültő helyünkben, de legalább józan napi beosztással élve. Nos, a kép ebből a szempontból is inkább kedvező. Reznor és Ross érezhetően kellőképpen egymáshoz szokott már: nem hiába, hiszen How To Destroy Angels néven közös vállalkozást is működtetnek. Annyiban jogos eme filmzenét is ennek leágazásaként kezelni, hogy hozták magukkal énekesnőjüket, Mariqueen Maandigot (vagyis Mrs. Reznort) is, akinek alkalmi vokálja határozottan feldobja a javarészt instrumentális darabokat felsorakoztató produkciót. Vannak azonban hangsúlyos kivételek, s ezek némelyike sajátos keretbe foglalja a filmzenét. Reznor (Lynchhez hasonlóan) szintén megtalálta Karen O-t, a Yeah Yeah Yeahs hősnőjét, ám az együtt előadott Zeppelin-feldolgozás (Immigrant Song) inkább csak tisztes szakmunka - a lemezt záró Bryan Ferry-adaptáció (melyet hivatalosan is a HTDA ad elő) viszont erős és méltó befejezése a lemeznek (és a filmnek).

A két hagyományos értelemben vett dalszerű szám által közrefogott gigantikus gyűjtemény pedig többé-kevésbé kibontott, figyelemreméltó ötletek, szembetűnő és rejtett zenei csemegék egész sorát vonultatja fel. A nyugodt felszín alatt fenyegető mélységet sejtető dark ambient etűdöket, dronedolgozatokat néha zaklatott, indusztriál/rock hatásokban tobzódó paroxizmusok váltják - csak hogy ne váljék szimpla háttérzenévé az, ami határozott okkal és célra született.

The Null Corporation/Mute, 2011

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.