Szintén számításba kell vennünk, hogy a björkológia tudománya (reméljük, a szorgalmasan kutatott alany legnagyobb megelégedésére) úgyszólván csúcsra járt az elmúlt évtizedben, s a művésznő úgy zenei, mint a muzsikán kívüli művészi (ezen felül a szociális szférát vagy éppen a divatvilágot is érintő), szorgos és szenzitív ügyködése milliók számára nyújt napi rendszerességű igényes szórakoztatást.
De félre minden iróniát, hiszen Björk, a folyton kísérletező kedvű alkotó és a mindig izgalmas előadó sosem hagyta cserben rajongóit és az elfogulatlan zenekedvelőket - persze tudjuk, vannak, akik ki nem állhatják a Björk-jelenséget: nekik nem lehetett egyszerű az utolsó húsz év. Az elmúlt évtizedben készült zenéi változatos mértékben szolgálták a felfokozott várakozások kielégítését: a maga minimalizmusában is izgalmas Medúlla talán jobban, a korának múlandóbb zenei divatjaiba merülő Volta kevésbé. Most úgy érezzük, az új album ismét egy alig rejtett kincs a lemezek sorában, melyet pont akkor lehet megfelelően értékelni, ha eltekintünk a sokszor éppen Björk által gerjesztett kozmikus háttérzajtól, s csak magára az audioproduktumra figyelünk.
A Biophilia már beharangozója szerint is ambiciózus alkotás, melynek minden számához elmés, egyben pedagógiai célzatú iPad-applikáció is társul. Mindegyik kapott megfelelő alcímet is, melyek még hangsúlyosabbá teszik, hogy Björk tíz tudományos-természeti témát dolgozott fel a maga sajátos eszközeivel. Ráadásul a számok elkészítéséhez még egyedi hangszereket is terveztetett, mint például a midivezérelt gameleste, mely a gamelán és a cseleszta sajátos hibridje - s valóban fontos szerepet kap például a Virus című tudományos-szerelmes dalban (remek példa arra, hogyan inspirálhat parazitikus, a másikat dependenciába taszító, sőt elpusztító érzelmeket megjelenítő dalt egy Candida-fertőzés...).
Mert itt a lényeg: a magában tán didaktikusnak tűnő művészi program ürügyén Björknek sikerült a csoda, s a téma dacára egy erősen személyes hangvételű, megkapó dalokkal teli igazi konceptalbumot készített, melyet legalább annyira átjár a lélek melege, mint mondjuk a lemeztektonika vagy éppen a molekuláris biológia narratívája. Nemcsak jól megírt szerzeményekről beszélhetünk, de az alapvetően visszafogott alaptónushoz képest többször és hangsúlyos pontokon meg is lódul a lemez - kellemes meglepetéseket szerezve a befogadónak. Az amúgy is izgalmas, sokféle módon tört ritmikájú dalokat néha egy adott számon belül is sikerül úgy megbolondítani, hogy csak úgy kapkodjuk a fejünket - ebben elvitathatatlan a zeneszerzés munkáját zömmel magára vállaló (és egy tableten elintéző) Björk mellé társuló zenecsinálók szerepe. Például a dubstep producerduó 16bité, akik a Crystalline végét pörgetik meg, és hajlítják át egészen breakcore-ba, valamint a Mutual Core textúrájának felborzolásában is főszerepet játszanak - együtt a régi kollaborátor (s az új számok maxijain is remixelő) Matthew Herberttel. Nem tudjuk, hogy a Biophilia közelebb visz-e a kozmológia vagy a mitokondriális DNS alapú genetikai kutatások megértéséhez, de annyi biztos, hogy jól esik hallgatni.
One Little Indian/Universal, 2011
