Lemez

Természetrajz haladóknak

Björk: Biophilia

  • - minek -
  • 2011. december 28.

Zene

Könnyű és egyben nehéz is beilleszteni egy három és fél évtizedes (!), ráadásul nem is akármilyen (mondhatni: parádés) zenei pályafutással büszkélkedő énekesnő karriertörténetébe a hetedik (más számítás szerint a kilencedik, sőt az 1977-es gyerekkori zsengét is beleszámítva 10.) szólólemezt.

Szintén számításba kell vennünk, hogy a björkológia tudománya (reméljük, a szorgalmasan kutatott alany legnagyobb megelégedésére) úgyszólván csúcsra járt az elmúlt évtizedben, s a művésznő úgy zenei, mint a muzsikán kívüli művészi (ezen felül a szociális szférát vagy éppen a divatvilágot is érintő), szorgos és szenzitív ügyködése milliók számára nyújt napi rendszerességű igényes szórakoztatást.

De félre minden iróniát, hiszen Björk, a folyton kísérletező kedvű alkotó és a mindig izgalmas előadó sosem hagyta cserben rajongóit és az elfogulatlan zenekedvelőket - persze tudjuk, vannak, akik ki nem állhatják a Björk-jelenséget: nekik nem lehetett egyszerű az utolsó húsz év. Az elmúlt évtizedben készült zenéi változatos mértékben szolgálták a felfokozott várakozások kielégítését: a maga minimalizmusában is izgalmas Medúlla talán jobban, a korának múlandóbb zenei divatjaiba merülő Volta kevésbé. Most úgy érezzük, az új album ismét egy alig rejtett kincs a lemezek sorában, melyet pont akkor lehet megfelelően értékelni, ha eltekintünk a sokszor éppen Björk által gerjesztett kozmikus háttérzajtól, s csak magára az audioproduktumra figyelünk.

Biophilia már beharangozója szerint is ambiciózus alkotás, melynek minden számához elmés, egyben pedagógiai célzatú iPad-applikáció is társul. Mindegyik kapott megfelelő alcímet is, melyek még hangsúlyosabbá teszik, hogy Björk tíz tudományos-természeti témát dolgozott fel a maga sajátos eszközeivel. Ráadásul a számok elkészítéséhez még egyedi hangszereket is terveztetett, mint például a midivezérelt gameleste, mely a gamelán és a cseleszta sajátos hibridje - s valóban fontos szerepet kap például a Virus című tudományos-szerelmes dalban (remek példa arra, hogyan inspirálhat parazitikus, a másikat dependenciába taszító, sőt elpusztító érzelmeket megjelenítő dalt egy Candida-fertőzés...).

Mert itt a lényeg: a magában tán didaktikusnak tűnő művészi program ürügyén Björknek sikerült a csoda, s a téma dacára egy erősen személyes hangvételű, megkapó dalokkal teli igazi konceptalbumot készített, melyet legalább annyira átjár a lélek melege, mint mondjuk a lemeztektonika vagy éppen a molekuláris biológia narratívája. Nemcsak jól megírt szerzeményekről beszélhetünk, de az alapvetően visszafogott alaptónushoz képest többször és hangsúlyos pontokon meg is lódul a lemez - kellemes meglepetéseket szerezve a befogadónak. Az amúgy is izgalmas, sokféle módon tört ritmikájú dalokat néha egy adott számon belül is sikerül úgy megbolondítani, hogy csak úgy kapkodjuk a fejünket - ebben elvitathatatlan a zeneszerzés munkáját zömmel magára vállaló (és egy tableten elintéző) Björk mellé társuló zenecsinálók szerepe. Például a dubstep producerduó 16bité, akik a Crystalline végét pörgetik meg, és hajlítják át egészen breakcore-ba, valamint a Mutual Core textúrájának felborzolásában is főszerepet játszanak - együtt a régi kollaborátor (s az új számok maxijain is remixelő) Matthew Herberttel. Nem tudjuk, hogy a Biophilia közelebb visz-e a kozmológia vagy a mitokondriális DNS alapú genetikai kutatások megértéséhez, de annyi biztos, hogy jól esik hallgatni.

 

One Little Indian/Universal, 2011

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.