Lemez

Emika: Emika

  • - minek -
  • 2011. december 20.

Zene

Meglehet, a születési hely, a neveltetés, a munkahely puszta életrajzi adatok és semmit sem determinálnak, ám Emika (aki Angliában született Ema Olly néven, cseh bevándorlók gyermekeként) eddig teljesített minden közhelyes várakozást. Nem véletlenül töltötte kamaszkorát Bristolban, a bass music fővárosában, s pont a dubstepkultúra termékeny, korai periódusában (például Pinch bulijain), később sem hiába lopta a napot a jeles berlini Berghain klubban, és még a zenei szoftver- és hardverfejlesztő Native Instrumentsnél végzett munkájából is képes ihletet meríteni. Már első felvételei igazolták, hogy az amúgy klasszikusan képzett zenész kiválóan eligazodik a modern elektronikus zenekészítés praktikáiban, kompozíciós érzéke kivételes, s egy laptoppal is képes varázsolni - ráadásul jó vokális előadó (e téren is bőven kaphatott inspirációt Bristolban, ami ugye a Portishead, a Massive Attack és Tricky szűkebb hazája).

 

 


 

 

Első albumán megannyi zajt, zörejt, elektronikus és akusztikus (azután persze gépileg manipulált) hangot, ritmust, szubbasszust, dobot és persze saját hangját gyúrta össze számokká, melyek magukban s egymás kontextusában is remekül működnek. Annyira erős és öntörvényű ez a világ, hogy szinte észrevétlenül gyűri magába az inspirációkat, legyen bár az bristoli bass music, sötét triphop, (poszt)dubstep vagy németes technó: itt és most Emika beszél, zenél és játszik, minden más csak rajta átszűrve kerülhet elénk. A töredékességből is erőt merítő, sok tekintetben inspiráló, rendkívül gazdag ornamentikájú album ez, melyben jó elkalandozni, s egy kicsit eltévedni.

 

Ninja Tune/Neon Music, 2011


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.