Lemez

Leila: U & I

  • - minek -
  • 2012. március 10.

Zene

A szélesebb publikum elsősorban Björkkel való lassan két évtizedes, kölcsönösen gyümölcsöző együttműködéséről ismeri az iráni származású hangművészt, Leila Arabot. Ám ő időről időre (s rendre hosszabb szünetek után) előrukkol saját zenéivel is, melyek eddig a maguk érdeméből is tisztes kritikai elismerést vívtak ki.

Ezúttal még négy évet se kellett várni aktuális (negyedik) szólóalbumára - igaz, időközben a koncepció radikálisan megváltozott: nagyobb súllyal esik latba a hangokkal való kísérletezés, s tán kevésbé fontos most a produkció szórakoztató oldala. Míg a 2008-as (e hasábokon is méltatott) Blood, Looms and Bloomson a már önmagában is üdítően kreatív és ötletes hangszobrászi munkát megannyi kiváló vendégénekes emelte más minőségi régióba, addig itt egyetlen alkotótársa akadt: a Berlinben élő amerikai producer/dj, Mt. Sims - az a tény pedig, hogy csak az ő, meglehetősen egyhangú kántálása hallatszik az albumon, határozottan szegényíti a hangzást. Ráadásul a zenei alapszövet sem tűnik mindig fókuszáltnak, s a különböző minőségű és hangulatú szerzeményeket mintha egymásra és egymás mellé szórták volna csupán.

Kár, mert amikor Leila nem akar túlságosan elidegenedett, kifejezetten indusztriál hangulatú hangképeket felkenni (mint az Interlace vagy a méhek tragédiáját elektronikus zümmögéssel-zúgással is megidéző Colony Collaps Disorder esetében), akkor előbukkan kivételes hangulatteremtő ereje (Eight, In Motion Slow).Ahogy önmagában a Welcome To Your life koszos elektro-punkja, a minimalista dalocskaként felvezetett (Disappointed Cloud) Anyway vagy a Boudica vokál nélküli elektropopja sem nélkülöz némi izgalmat.

Warp/Neon Music, 2012


Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.