- minek -

Norvég mintás new wave diszkó - gyermeki örömmel előadva

Nagy örömmel jelenthetjük: továbbra sem állnak le a zenekészítéssel tehetséggel és jó zenei ízléssel megvert véreink - sorra készülnek a jobbnál jobb lemezek.

A Sziget ezúttal sem maradhat ilyen-olyan (olykor veszettül gépies, olykor megejtően dögös és élő) tánczenék nélkül: hiphoptól a jazzgroove-on keresztül az effektív szögelésig jut mindenből, majdnem mindenkinek (azért ne legyenek illúzióink: a lehetséges variációk szinte végtelen száma miatt valaki biztosan sírni fog).

Mondhatni, nem éppen úttörő idea ötvözni a dél-amerikai zenét, jelen esetben a tangót és az északi hemiszféra tipikus kortárs, elektronikus tánczenéit.

A Tosca a bécsi klasszikus downtempoiskola egyik legismertebb és népszerűbb vadhajtása, bár a kollaboráció egykoron alighanem csak alkalminak indult...

A Herbaliser-kollektíva olyan, mint egy nagy család: zenészek, vokalisták és dj-k békés, alkotó kommunája...

A Verve kiadót még 1956-ban alapította egy bizonyos Norman Granz, ám a Verve kiadói csoport azóta számtalan, még ennél is nagyobb múltú dzsesszkiadót olvasztott magába, zenei archívumuk ennek megfelelően elképesztően gazdag.

Hess Is More, alias Mikkel Hess még a különc skandináv zenekészítők között is unikumnak számít...

Vlado Dzihant és Mario Kamient nem kell bemutatni a t. olvasó- és zenehallgató közönségnek: számtalanszor jártak már nálunk (megfordultak itt zenekarukkal és dj-ként is), jól ismertek eddigi munkáik is: például két sorlemezük (Freaks & Icons, Gran Riserva), élõ koncertlemezük (Live In Vienna - többek között dj Mango közremûködésével!) meg a nekik készített remixekbõl összeállított Refreaked.

Különös örömöt jelent számunkra, ha azt jelenthetjük: tehetséges hazánkfia (jelen esetben Marcel) egy egész albumnyi - s nem is akármilyen! - zeneanyaggal jelentkezik egy neves brit független kiadónál - jelen esetben az LTJ Bukem-féle Cookin' Recordsnál (amely, mint közismert, a sokoldalú Good Looking kiadói csoport egyik címkéje - fõleg a nem kifejezetten d&b-produkciók számára).

Nem lehet elégszer hangsúlyozni a norvég nép és kultúra jelentõs érdemeit - már amennyiben korunk igényesen szórakoztatózenei felhozatalát tekintjük. Tudjuk, ha egy lelkes zenefogyasztó úgy egy-másfél évtizede megpróbált jó erõsen a norvég zene absztrakt fogalmára koncentrálni, javarészt csak az amúgy érdemdús A-Ha meg a nem kevésbé markáns (alkalmanként egymás agyából falatozó, huszonnégy késszúrással gyilkoló, templomgyújtogató) helyi satanista black metal zenekarok juthattak eszébe, ami mindenképpen durva, sztereotip és leegyszerûsítõ.

A múlt még tart, a jövõ el se kezdõdött - most éppen ez van (többek között), tessenek alaposan kinyitni kis fülüket.