Adjatok neki - Nickodemus: Endangered Species (lemez)

  • - minek -
  • 2006. március 2.

Zene

A New Yorkban élő Nickodemus (többek között a Turntables On The Hudson című parti- és kiadványsorozat atyja) egyike a legjobb ritmusérzékkel megáldott elektronikuszene-készítőknek. Lemezei hihetetlenül elevenek, frissek és ropogósak: szinte kedvünk volna beleharapni a zenébe - már ha nem volna ez valami egészen abszurd baromság.

A New Yorkban élő Nickodemus (többek között a Turntables On The Hudson című parti- és kiadványsorozat atyja) egyike a legjobb rit-musérzékkel megáldott elektronikuszene-készítőknek. Lemezei hihetetlenül elevenek, frissek és ropogósak: szinte kedvünk volna beleharapni a zenébe - már ha nem volna ez valami egészen abszurd baromság. Mind korábbi, válto-zatos alkotótársakkal (főleg Osirisszal) közösen, mind szólóban készített munkái mintegy tükrözik azt a természetes közeget, amelyben dolgozik. Mit is lehetne tenni, ha egyszer "a" Városban ilyen magától értetődően találkoznak egymással a távoli égtájak zenéi - csak ülni, figyelni és szintetizálni a hallottakat (gondolnánk naivan, de persze ez nem is oly egyszerű). Az Endangered Species legfőbb, ám korántsem egyetlen ihlető ereje a kortárs afrikai szórakoztató zene: a funk és a helyi dallamok, ritmikák rafinált és módfelett rafinált elegye - ehhez jön, aminek jönnie kell: egy kis hiphop, egy kis orientális beütés, csipetnyi dub, néha némi határozottan 4/4-es house-ritmika. S ami szinte már meglepőnek hat a sok rossz tapasztalat után - mindez jó ízléssel, mértékkel vegyítve.

A végső hatáshoz persze nélkülözhetetlen az alkotótársak segítsége - szinte minden számban más vendégvokalista (felsorolni őket szinte lehetetlen) próbálgatja a hangját, s akkor még nem is beszéltünk a közreműködő zenészekről. A végeredmény ráadásul a maga változatosságában is ritka egységes, folyamatában és darabonként is élvezettel befogadható album. Ha már az egyes darabokról beszélünk, feltétlenül kiemelhető a Funky In The Middle vagy a Back From Africa önfeledt vidámsága, a Give The Drummer Some perfekt afrofunkja - mely remek lüktetős táncdarab, ugyanakkor mindenekelőtt tisztelgés a zeneirodalom zseniális dobosai előtt -, vagy a Cleopatra in New York egzotikus dubja. És csak ezután jönnek az olyan "mindent bele" típusú darabok, mint a Global Village a maga, középkori francia (?) dallamból kölcsönzött riddimjével, vagy a Crazy Stranger klezmerbe ojtott tombolós, etno-tech-dub bázisú talpalávalója. S ha valaki szédülne vagy fáradna az etnodiszkó blokktól, azt nyilván lenyugtatják majd a zárószámok zsíros hiphop alapjai - e célból különösen a Quantic és a géppuskaszájú Apani B közreműködésével készült The Spirits Withint ajánlanánk becses figyelmükbe. Az Endangered Species a különböző, sokszor homlokegyenest ellenkező funkciójú zenei stimulánsok ideális elegyét kínálja, hol lenyugtat, hol felizgat, de egy percig sem hagyja, hogy elkalandozzon természettől fogva csapongó figyelmünk.

Wonderwheel/Deep Distribution, 2005

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.