Adjatok neki - Nickodemus: Endangered Species (lemez)

  • - minek -
  • 2006. március 2.

Zene

A New Yorkban élő Nickodemus (többek között a Turntables On The Hudson című parti- és kiadványsorozat atyja) egyike a legjobb ritmusérzékkel megáldott elektronikuszene-készítőknek. Lemezei hihetetlenül elevenek, frissek és ropogósak: szinte kedvünk volna beleharapni a zenébe - már ha nem volna ez valami egészen abszurd baromság.

A New Yorkban élő Nickodemus (többek között a Turntables On The Hudson című parti- és kiadványsorozat atyja) egyike a legjobb rit-musérzékkel megáldott elektronikuszene-készítőknek. Lemezei hihetetlenül elevenek, frissek és ropogósak: szinte kedvünk volna beleharapni a zenébe - már ha nem volna ez valami egészen abszurd baromság. Mind korábbi, válto-zatos alkotótársakkal (főleg Osirisszal) közösen, mind szólóban készített munkái mintegy tükrözik azt a természetes közeget, amelyben dolgozik. Mit is lehetne tenni, ha egyszer "a" Városban ilyen magától értetődően találkoznak egymással a távoli égtájak zenéi - csak ülni, figyelni és szintetizálni a hallottakat (gondolnánk naivan, de persze ez nem is oly egyszerű). Az Endangered Species legfőbb, ám korántsem egyetlen ihlető ereje a kortárs afrikai szórakoztató zene: a funk és a helyi dallamok, ritmikák rafinált és módfelett rafinált elegye - ehhez jön, aminek jönnie kell: egy kis hiphop, egy kis orientális beütés, csipetnyi dub, néha némi határozottan 4/4-es house-ritmika. S ami szinte már meglepőnek hat a sok rossz tapasztalat után - mindez jó ízléssel, mértékkel vegyítve.

A végső hatáshoz persze nélkülözhetetlen az alkotótársak segítsége - szinte minden számban más vendégvokalista (felsorolni őket szinte lehetetlen) próbálgatja a hangját, s akkor még nem is beszéltünk a közreműködő zenészekről. A végeredmény ráadásul a maga változatosságában is ritka egységes, folyamatában és darabonként is élvezettel befogadható album. Ha már az egyes darabokról beszélünk, feltétlenül kiemelhető a Funky In The Middle vagy a Back From Africa önfeledt vidámsága, a Give The Drummer Some perfekt afrofunkja - mely remek lüktetős táncdarab, ugyanakkor mindenekelőtt tisztelgés a zeneirodalom zseniális dobosai előtt -, vagy a Cleopatra in New York egzotikus dubja. És csak ezután jönnek az olyan "mindent bele" típusú darabok, mint a Global Village a maga, középkori francia (?) dallamból kölcsönzött riddimjével, vagy a Crazy Stranger klezmerbe ojtott tombolós, etno-tech-dub bázisú talpalávalója. S ha valaki szédülne vagy fáradna az etnodiszkó blokktól, azt nyilván lenyugtatják majd a zárószámok zsíros hiphop alapjai - e célból különösen a Quantic és a géppuskaszájú Apani B közreműködésével készült The Spirits Withint ajánlanánk becses figyelmükbe. Az Endangered Species a különböző, sokszor homlokegyenest ellenkező funkciójú zenei stimulánsok ideális elegyét kínálja, hol lenyugtat, hol felizgat, de egy percig sem hagyja, hogy elkalandozzon természettől fogva csapongó figyelmünk.

Wonderwheel/Deep Distribution, 2005

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.