A Másfél zenekarra sokan még az úgymond legendás Tilos az Á-időkből emlékeznek - ez legalábbis mutatja, hogy a zenekar immár maga is kész intézmény, s ennek megfelelő gondossággal és igényességgel szállítja rajongóinak a hallgatnivalót. Legutóbbi lemezük (Ballast) egy még 2003 őszén, az A38 hajón rögzített koncert felvétele, most pedig új, majd egyórás stúdióalbummal jelentkeztek - előzetesen annyi biztosan elmondható, hogy az En garde! nem okoz majd csalódást a masszív Másfél-rajongóknak, de az egyszeri, alkalmi befogadónak sem. A Másfél hangzását már évek óta döntően befolyásolja a kiváló basszer, Sabák Péter csatlakozása - a számos formációban feltűnő muzsikus jellegzetes basszus-grúvjain gördülnek előre a számok -, de persze ne feledkezzünk meg a régi, bevált tagságról sem: a gitáros Barnabás, a szaxis Lukács Levente és a dobos Ujj Zoltán precíz és invenciózus összjátéka a titka a Másfél-hangzásnak. Az új lemez rögvest elképesztő dinamikával indul - a Lengyel első taktusainál feltűnik: tulajdonképpen drum and basst hallunk, ez-úttal élő hangszereken előadva, ami, mint tudjuk, nem kis precizitást igényel a zenészektől. A zeneanyag később is finom és változatos - a d'n'b-ritmika is többször visszatér, legkésőbb a zárószámban (Dud In The Bath), de addig még olyan zenei gyöngyszemekre bukkanhatunk, mint a Deti Picassóból megismert Gaya Arutjunjan vokáljával ékesített, úszós Aero-soul vagy a Piedone zseniális stílusgyakorlata, ami végül is egy szétműtött, négynegyedes diszkószám. Egyébként is a zenei inspirációk tekintetében úgyszólván mindenevő a Másfél: jöhet a Balkánról, a funkból vagy a metálból - mind szervesül, a befogadónak meg nincs más dolga, mint készíteni a táncoló cipőket, elvégre a Másfél élő fellépéseit nem szabad kihagyni.
S ha már emlegettük a bőgőst: íme, elkészült első szólóalbuma, a Dizko Stu álnév alatt kiadott Feet Travelling. Hiphop, soul, funk és a d'n'b finom oldala - hozzá olyan vokalisták, mint Zaida, Sena vagy MC Zeek. A zeneanyagot Sabák maga írta, játszotta fel (itt azért zenésztársai is besegítettek) és rögzítette, bizonyítva, hogy mind a hagyományos hangszerkezelésben, mind az elektronikus zenekészítésben otthon van. Jó kis zsíros alapok, érzéki, soulos vokálok, Zeek mindig a helyén, és zenei szempontból is kifejezetten ötletesen összerakottak a számok. Ráadásul (s ez a Másfél-lemezről is bízvást elmondható) ezek ama muzsikák, melyek nem állnak meg az országhatároknál, amelyeket nem kell szégyellnünk a külföldi publikum előtt sem.
Playground Records, 2005, Peta Electric 2004, 2006
