Szakállunk volt - Sinead O'Connor: Throw Down Your Arms (lemez)

  • - minek -
  • 2006. március 30.

Zene

Ha akad igazán kacskaringós pályát bejárt előadó, akkor Sinead biztosan az: lassan húsz éve (egészen pontosan 1987-ben) jelent meg az akkor még csak 21 éves előadó első albuma The Lion And The Cobra címen, néhány évvel később már-már szupersztár státusban tűnt fel a médiában, amire maga is rá-ráerősített a maga sajátos módján: markánsan szentségtörő gesztusait, mint az előző pápa fotójának szétszaggatását, milliók láthatták. Ez az este már csak azért is érdekes, mivel ugyanebben a tévéműsorban (Saturday Night Live, Tim Robbinsszal mint házigazdával) már 1992-ben elénekelte a Bob Marley előadásában híressé vált Wart - aminek egy újabb verziója felbukkan legutóbbi, alant méltatandó albumán is.
O'Connort a zenei és a spirituális útkeresés utóbb egyre távolibb utakra vezette: készített egy-két, a koraiakhoz képest tán kevésbé jelentős albumot - néhány figyelemre méltó dal azért valamennyin akadt -, s akkor még nem is szóltunk másokkal közös, emlékezetes kollaborációiról, mint például a Massive Attackkal közös munkáról. Néhány év hallgatás után aztán Sinead O'Connor Jamaicában lelt rá a keresett lelki tapasztalatra és zenei inspirációra - ennek dokumentuma a tavaly október 4-én megjelent Throw Down Your Arms. Neves dátum ez, elvégre 1963-ban pontosan e napon szólalt fel az etióp uralkodó, a rasztafári vallás által szentként tisztelt négus, Hailé Szelasszié az ENSZ közgyűlésén. (A nem elkötelezett megfigyelőnek ő ugyan csak egy szokásos afrikai zsarnok - akit különösen szánalmas módon puccsoltak meg saját, nála sokkal rettenetesebb, amúgy tudományosan szocialista katonatisztjei: de hát a fene lát a sok raszta mögé.)

Az új Sinead-lemez igazi tribute: a sajátos jamaicai dalkultúrának a gyöngyszemeit, igazi reggae-klasszikusait énekli a maga egyedi, senkivel össze nem téveszthető hangján. Visszatéréséhez ez az ötlet úgyszólván tökéletes: a szelekció hibátlan, az előadásmód nemkülönben: elsőre tán meglepődik a helyi daloskönyvben már járatos hallgató, ám gyorsan rááll a sajátosan újszerű hangzásra, s onnantól szinte már utaztatja a lemez. S hogy a hangszerelésben se találjunk kivetnivalót, arra ott vannak az érdemdús kontribútorok: a zenei alapokért a két legenda, a dobos Sly Dunbar és a basszer Robbie Shakespeare volt felelős, ennek megfelelően feszes, jól összeszerkesztett és hangszerelt zenei kulissza felett szárnyalhat a művésznő hangja. A dalok között pedig éppúgy megtaláljuk Lee Perry múlhatatlan klasszikusait (például a különösen szuggesztíven elővezetett Vampire-t vagy a Curly Locksot), mint Peter Tosh örökzöldjeit - lásd a lemez tán első számú klubslágereként fungáló Downpressor Mant, ezenkívül számtalan klasszikus darabot Burning Speartől (alias Winston Rodney). Természetesen nem maradhatott el utóbbitól a rasztafári vallás megalapítója előtt tisztelgő Marcus Garvey sem, a végén pedig ott a már említett War, amely mintegy meg is koronázza az egész lemezt. S ha ennyi sem lett volna elég: a második CD-n némi biblikus felvezetés után meghallgathatjuk a számok Sly & Robbie-féle visszhangosított dubverzióit: a maga nemében szintén hibátlan darab valamennyi, s kivételesen a vokál sem hiányzik belőlük.

Chocolate&Vanilla/Deep Distribution, 2005

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.