Noha és páfrány - Deladap!: Dela Paji (lemez)

  • - minek -
  • 2006. április 13.

Zene

Ismét jó hírrel tudunk szolgálni a fúziós-mulatós zenék elvakult kedvelőinek: a bécsi illetőségű, ám a tagok rekrutációját tekintve igazi K. und K.
jellegű (részben természetesen magyar gyökerű) Deladap! zenekar elkészítette második, Dela Paji című albumát. A Deladap! zenéjét előszeretettel minősítik (nyilván a nu-metal és a nu-folk kifejezés elmés folyo-mányaként) nu-romának, amiből annyi igaz, hogy a Deladap! roma származású törzstagsága maga is a nyitottan értelmezett európai cigányzenei tradíciókból építkezik. Ehhez jön hozzá egy kis dzsessz, egy kis funk, soul meg house - ahogy azt már megszokhatták az efféle vegyes ízelítők kedvelői. Nem kell megijedni, az új Deladap!-album mindezek ellenére (vagy talán pont ezért) kifejezetten egységes, jól összerakott, helyenként kimondottan szórakoztató műdarab - alkalmasint talán még sikerültebb is, mint az amúgy népszerűnek bizonyult első (Cigani, Ruzsa + Angelo). Mindebben érezhetően jelentős szerepet játszott a Frank Popp Ensemble és a saját N.O.H.A. Projektjéből jól ismert Philip Noha is: a cseh származású, igencsak talentumos producer már korábban is megmutatta, hogy van érzéke a kortárs elektronikus tánczenék és az ezek perspektívájából nézve némileg egzotikusabb zenék ötvözéséhez (lásd a Balkan Hot Step című népszerű partislágert), s most is hozta a formáját. Ennek gyümölcsei méltán élvezhetők, amikor például a So Shunest hallgatjuk, amelyben a szinte r'n'b jellegű női vokáltémák után sötét puttyogások és démoni vartyogások oldják a hangulatot. A vendégművészek köre persze még nem zárul le velük: első helyen említhető a berlini 17 Hippies együttes énekesnője, bizonyos Kiki Sauer, aki a Lautlos című számhoz kölcsönözte hangját - nem hiába, elvégre ez a gyönyörű kocsmadal a lemez egyik titkos fénypontja. Vagy említhetnénk a neves orosz-cigány énekesnőt, Leonsia Erdenkót (saját együttese Loyko néven ad ki lemezeket), aki három, kifejezetten érzelmes, szenvedélyes darabban is megvillantja talentumát - alkalmanként Martin Lubenov, a bolgár harmonikás aktív támogatásával. Azért a Deladap! gondoskodik arról is, hogy ne maradjunk direkt tánczene nélkül: a Millaj például a skalüktetés és a roma ritmika tökéletes szervesülésére nyújt meggyőző példát, de a Skadero vagy a Jeg Tan jól kiszámítható fordulataira is elrángatózik majd a b. közönség - s akkor még nem is szóltunk a záró, Goldregen címet viselő, Philip Noha által megbolondított, alapvetően vidám szerzeményről. A lemez egy jól elhelyezett Hoppá!-val zárul, de a történetnek nincs ezzel vége, elvégre a Deladap! remélhetően mihamar pótolja az árvíz miatt elmaradt budapesti koncertjét.

Chat Chapeau/Deep Distribution, 2006

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.