jellegű (részben természetesen magyar gyökerű) Deladap! zenekar elkészítette második, Dela Paji című albumát. A Deladap! zenéjét előszeretettel minősítik (nyilván a nu-metal és a nu-folk kifejezés elmés folyo-mányaként) nu-romának, amiből annyi igaz, hogy a Deladap! roma származású törzstagsága maga is a nyitottan értelmezett európai cigányzenei tradíciókból építkezik. Ehhez jön hozzá egy kis dzsessz, egy kis funk, soul meg house - ahogy azt már megszokhatták az efféle vegyes ízelítők kedvelői. Nem kell megijedni, az új Deladap!-album mindezek ellenére (vagy talán pont ezért) kifejezetten egységes, jól összerakott, helyenként kimondottan szórakoztató műdarab - alkalmasint talán még sikerültebb is, mint az amúgy népszerűnek bizonyult első (Cigani, Ruzsa + Angelo). Mindebben érezhetően jelentős szerepet játszott a Frank Popp Ensemble és a saját N.O.H.A. Projektjéből jól ismert Philip Noha is: a cseh származású, igencsak talentumos producer már korábban is megmutatta, hogy van érzéke a kortárs elektronikus tánczenék és az ezek perspektívájából nézve némileg egzotikusabb zenék ötvözéséhez (lásd a Balkan Hot Step című népszerű partislágert), s most is hozta a formáját. Ennek gyümölcsei méltán élvezhetők, amikor például a So Shunest hallgatjuk, amelyben a szinte r'n'b jellegű női vokáltémák után sötét puttyogások és démoni vartyogások oldják a hangulatot. A vendégművészek köre persze még nem zárul le velük: első helyen említhető a berlini 17 Hippies együttes énekesnője, bizonyos Kiki Sauer, aki a Lautlos című számhoz kölcsönözte hangját - nem hiába, elvégre ez a gyönyörű kocsmadal a lemez egyik titkos fénypontja. Vagy említhetnénk a neves orosz-cigány énekesnőt, Leonsia Erdenkót (saját együttese Loyko néven ad ki lemezeket), aki három, kifejezetten érzelmes, szenvedélyes darabban is megvillantja talentumát - alkalmanként Martin Lubenov, a bolgár harmonikás aktív támogatásával. Azért a Deladap! gondoskodik arról is, hogy ne maradjunk direkt tánczene nélkül: a Millaj például a skalüktetés és a roma ritmika tökéletes szervesülésére nyújt meggyőző példát, de a Skadero vagy a Jeg Tan jól kiszámítható fordulataira is elrángatózik majd a b. közönség - s akkor még nem is szóltunk a záró, Goldregen címet viselő, Philip Noha által megbolondított, alapvetően vidám szerzeményről. A lemez egy jól elhelyezett Hoppá!-val zárul, de a történetnek nincs ezzel vége, elvégre a Deladap! remélhetően mihamar pótolja az árvíz miatt elmaradt budapesti koncertjét.
Chat Chapeau/Deep Distribution, 2006
