Noha és páfrány - Deladap!: Dela Paji (lemez)

  • - minek -
  • 2006. április 13.

Zene

Ismét jó hírrel tudunk szolgálni a fúziós-mulatós zenék elvakult kedvelőinek: a bécsi illetőségű, ám a tagok rekrutációját tekintve igazi K. und K.
jellegű (részben természetesen magyar gyökerű) Deladap! zenekar elkészítette második, Dela Paji című albumát. A Deladap! zenéjét előszeretettel minősítik (nyilván a nu-metal és a nu-folk kifejezés elmés folyo-mányaként) nu-romának, amiből annyi igaz, hogy a Deladap! roma származású törzstagsága maga is a nyitottan értelmezett európai cigányzenei tradíciókból építkezik. Ehhez jön hozzá egy kis dzsessz, egy kis funk, soul meg house - ahogy azt már megszokhatták az efféle vegyes ízelítők kedvelői. Nem kell megijedni, az új Deladap!-album mindezek ellenére (vagy talán pont ezért) kifejezetten egységes, jól összerakott, helyenként kimondottan szórakoztató műdarab - alkalmasint talán még sikerültebb is, mint az amúgy népszerűnek bizonyult első (Cigani, Ruzsa + Angelo). Mindebben érezhetően jelentős szerepet játszott a Frank Popp Ensemble és a saját N.O.H.A. Projektjéből jól ismert Philip Noha is: a cseh származású, igencsak talentumos producer már korábban is megmutatta, hogy van érzéke a kortárs elektronikus tánczenék és az ezek perspektívájából nézve némileg egzotikusabb zenék ötvözéséhez (lásd a Balkan Hot Step című népszerű partislágert), s most is hozta a formáját. Ennek gyümölcsei méltán élvezhetők, amikor például a So Shunest hallgatjuk, amelyben a szinte r'n'b jellegű női vokáltémák után sötét puttyogások és démoni vartyogások oldják a hangulatot. A vendégművészek köre persze még nem zárul le velük: első helyen említhető a berlini 17 Hippies együttes énekesnője, bizonyos Kiki Sauer, aki a Lautlos című számhoz kölcsönözte hangját - nem hiába, elvégre ez a gyönyörű kocsmadal a lemez egyik titkos fénypontja. Vagy említhetnénk a neves orosz-cigány énekesnőt, Leonsia Erdenkót (saját együttese Loyko néven ad ki lemezeket), aki három, kifejezetten érzelmes, szenvedélyes darabban is megvillantja talentumát - alkalmanként Martin Lubenov, a bolgár harmonikás aktív támogatásával. Azért a Deladap! gondoskodik arról is, hogy ne maradjunk direkt tánczene nélkül: a Millaj például a skalüktetés és a roma ritmika tökéletes szervesülésére nyújt meggyőző példát, de a Skadero vagy a Jeg Tan jól kiszámítható fordulataira is elrángatózik majd a b. közönség - s akkor még nem is szóltunk a záró, Goldregen címet viselő, Philip Noha által megbolondított, alapvetően vidám szerzeményről. A lemez egy jól elhelyezett Hoppá!-val zárul, de a történetnek nincs ezzel vége, elvégre a Deladap! remélhetően mihamar pótolja az árvíz miatt elmaradt budapesti koncertjét.

Chat Chapeau/Deep Distribution, 2006

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.