Szerencsések vagyunk: körülöttünk számtalan tehetséges, fiatal zenekészítő, producer próbálgatja szárnyait/oroszlánkörmeit, kinek mije van - bár legtöbbjük leginkább arra vágyik, hogy az elkészült műdarabok megjelenhessenek a zenepiac számukra nyilván szűkre szabott, kicsiny szegletében. Ha pedig ehhez annyi kell, hogy - kiadó híján, kényszerből - maguk adják ki dolgaikat, akkor egy pillanatig sem haboznak. Ennek szellemében született a Memo Records hiphop kiadó/kollektíva Új a nap alatt című gyűjteményes CD-je, mely bízvást tarthat számot a zenerajongó közönség érdeklődésére - tán még azokéra is, akik okkal-oktalanul előítélettel viseltetnek az anyanyel-vünkön előadott énekbeszéd (rap) iránt. Márpedig az itt közreműködő dj-k/producerek már most szakmájuk ifjú mesterei: Ozybrks (alias Ozon), Busa, Kemon és Polskie neve és munkája ismerős lehet azoknak, akik többé-kevésbé rendszeres látogatói a Gimmeshot bulijainak, és a többiek sem feltétlenül holmi kezdők. Különösen figyelmükbe ajánlhatjuk mc Busa hajlékony, néha kifejezetten virtuóz szövegelését, és szürreálisan is szociorealista mondanivalóját. Ne feledkezzünk meg a többi mc-ről sem: Főnix, Ryzo vagy Suppa (nyilván önkényes szelekció) néha egészen poétikus, irodalmi utalásokat sem nélkülőző szövegözönt zúdít a fülünkbe. Ha pedig ráunnánk a szöveges mű-vekre, úgy számos instrumentális, mondhatni absztrakt hiphop darabot lelhetünk fel: Nad, Aadre és a már említett Ozybrks munkája itt sem hagy maga után kívánnivalót. Kellemes meglepetés Rocksteady (kedvenceim a Sima ügy és a Hol a $), s persze nem szabad megfeledkeznünk az eddig oktalanul nem említett Ba10, Phreek, Cyborg vagy éppen Akkezdetphiai szintúgy figyelemreméltó produkciójáról sem. A hallgató pedig végül "Megdől, mint Moszkván a punklány" - csak hogy idézhessük a kiadvány egyik halhatatlan sorát.
A debreceni illetőségű Monchichi Potenciál egy albummal már felhívta magára a figyelmet: az alapvetően akusztikus hangulatú hangszeres zenét játszó kollektíva lemezén (billentyűs hangszereken és a kütyük/keverőpult mögött) maga Tövisházi Ambrus (alias Erik Sumo, amúgy meg Amorf Ördögök) is ügyködött egy keveset. Az ihlető forrásokat tekintve is felfedezhető némi rokonság a két zenekar között: kedvtelve alkalmazott dub-reggae ritmika, finom jazzes futa-mok, meg a különös vonzódás a régi idők atmoszferikus (film)zenéi után. A produkció különös báját adja a két női vokalista (a mellesleg fuvolás Bicsánszky Panna és Szűcs Zsófia) - a kötelező penzumként letudott angol nyelvű darabok után akkor üt igazán a produkció, mikor magyarul énekelnek; a merész dallamvezetésű, hipnotikus Tango a lemez egyértelmű csúcspontja. Ízlésesen, finoman hangszerelt darabokat hallunk sorra, egymás után, s a hangszeres teljesítmények is tökéletesen rendben vannak. Ígéretes zenekar bemutatkozásának lehetünk tanúi, alighanem érdemes lesz élőben is lecsekkolni őket.
Memo Rec./szerzői kiadás, 2006; szerzői kiadás, 2006
