- sisso -

Az idén huszonötödik alkalommal megrendezett bécsi ImPulsTanz fesztivál legizgalmasabb meghívottja évről évre a kanadai Marie Chouinard társulata. Legújabb darabjuk története régi, a világ első költőjéről, aki elveszíti kedvesét, aztán utazást tesz az alvilágba, hogy lemondhasson róla megint.

Musztafa, gyere haza! címmel mutatta be új produkcióját Simon Balázs régi-új társulata, az Utca-Szak Színház. Valláskritikával megtűzdelt, töredezett történetű, civilizációs komédia.

La Compagnie Du Hanneton: Au Revoir Parapluie James Thiérrée a boldog békeidők cirkuszának gyermeke, szülei, Jean-Baptiste Thiérrée és Victoria Chaplin Cirque Imaginaire nevű cirkuszában nőtt fel, de ma már független színházi vagabund. Legújabb neocirkusz-produkciója mágikus-szürreális darab, minden megtörténhet benne, amit el bírunk képzelni a színpadon.

Gergye Krisztián, az utóbbi évtized kiemelkedő hazai kortárs táncalkotója egy ideje ráérzett arra, hogy micsoda távlatokat kínál ez az európai kultúrában tulajdonképpen a mai napig tisztázatlan, sőt egyre misztikusabbá váló hangulatú valami. A melankólia nevű esztétikai kategóriát vagy pszichés állapotot eleinte ösztönösen járta körül, most egyre intellektuálisabban méregeti. A T.E.S.T. I. című produkciójában hét női szólóval maradéktalanul sikerült a dologra ráéreznie.

Primitív, meghökkentő és hátborzongató jelenség Genesis P. Oridge, a Psychic TV aranyfogú, pink bieder fűzős, pszichopata tekintetű férfi bemondónője a színpadon - még így hatvan felé is szédítő. Nekem legalábbis tökéletesen megfelelt, miután az A38 színpadán annyi befalcolt legendát is láthattam az utóbbi időben. Lássuk be, történelmi pillanatoknak, egy mondanivalójában cseppet sem elavult, műfaji és nemi határokat egyaránt sértő, intelligensen pukkasztó, dallamos, poetikus posztpunk art-show-nak lehettünk a tanúi.

Tizennyolc évesen alapítója volt a Aiowa nevű vajdasági színházi, összművészeti és ideológiai csoportnak. A délszláv háború idején nem foglalkozott színházzal, majd újra rendezni kezdett, és az utóbbi években a szegedi Thealter-fesztiválon, majd Budapesten is meghatározó események lettek az előadásai. Jelenleg a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója.

Szaunából lettünk, és mindannyian egy nagy, globális szaunában fogunk elpusztulni. Nagyjából így értelmezem Horváth Csaba koreográfus és/vagy színházi rendező új Kalevaláját. A fagyos tájak lakóinak története, akiket elhagytak a normális istenek, halszagúak és fáznak, de házakat fognak építeni és tüzeket gyújtani közös erővel. A nép a színpadon van, hatalmas, fehér színű farönkök és futó fények között, Benedek Mari jelmezeiben, kisgatya és testfesték, meg hosszú szárú csizma a lábakon, a népi jelleget erősítve. Masszív csapat, egy komplett edzőterem, színészből lett untermanok és artisták, közben még beszélnek, zúdul a Szálinger Balázs által alkotott teljes eposzátirat veretes és humoros nyelvezete.

Diligramm című, 1997-ben megjelent lemezük után a magyar popzene egyik legnépszerűbb zenekara lettek és máig azok. Új, előre telt házas turnéprogramjukról, a Quimby Teátrumról beszélgettünk a zenekarvezetőkkel.

Káldor Edit a nyolcvanas években emigrált, alig tizenhárom évesen ment Ausztriába az édesanyjával. New Yorkban és Amszterdamban tanult, dolgozott Halász Péterrel Budapesten, ma Brüsszelben rendez és tanít. A véletlen ellentmondásaiban megmutatkozó valóságot kutatja, multimédiával fűszerezve, színészileg a végletekig eszköztelenül. Van, hogy csak ül a laptopjával, háttal a közönségnek, és vetít. A magány, az elszigeteltség a színháza alapmotívuma; egyedül vagy alkalmi társakkal, illetve filmes-fotós férjével, Frank Theysszel dolgozik.

"Kedves érzékszerveim, csalódtam bennetek, és benned is, drága fantázia. Elrajzolom magam, és megint elrajzolok mindent és mindenkit. Akkor ezután már mindig ez az általam való világ? Hogy lehetne kilátni innen? És mi van, ha nincs ott semmi? Azt is én vetítem?" Egy részlet a Tünet Együttes szórólapjából, amely a legújabb előadást hirdeti. Azért érdemel figyelmet, mert a megszokott, a kortárs táncot amúgy is körülölelő homályosításhoz képest nem magyaráz, nem beszél félre, hanem olyan érzeteket kelt, amelyeket a darab megtekintése során is tapasztalunk.

"Márpedig ahogy ez kinéz, megnémulok, s az a kevés is tűnni fog. Az a kevés - nem is tudom, hogy hívjam azt, talán csak így: volt egy-két este" - énekelte Cseh Tamás az Antoine és Désiré című lemezen, sikere teljében, a hetvenes évek végén. Négy évtizede mondja el dalban, Bereményi Géza szövegeire, hogy mi a helyzet a világgal, és benne velünk. Másfél éve hallgat, mintha a "jóslatot" teljesítette volna be, és küzd a betegségével. Megjelent vele egy "beszélgetőkönyv" és egy dupla válogatásalbum. Összegez.

Az idén nyolcéves fesztivál, mely voltaképpen egy nyitott pályázati rendszerrel működő verseny, jelentős szakmai fórummá nőtte ki magát, legalábbis erre lehetett következtetni a megjelent tömegből, a rangos összetételű zsűriből, meg abból, hogy Novák Péter konferált a megnyitón.