Az idei Művészetek Völgye, mint köztudott, a Kapolcsi Bűvészetek Völgye nevet kapta (július 25.-augusztus 3.), és sokak szerint ez arra utalt ironikusan, hogy bűvészet volt összehozni egyáltalán, mások meg úgy gondolják, hogy egy tizenkilenc éves hagyományra és falusi turizmusra alapozó fesztiválnak isten segedelmével és a kormány segítsége nélkül is már régen rentábilisnak és átgondoltnak kéne lennie. A hetvennyolcmillió forint támogatás azért mégsem kutyafüle. Még ha oly gondosan szervezik is a tájrehabilitációt a fesztivál után, kicsivel több mobilvécére, jobb technikára is lehetett volna költeni a periferiális helyszíneken. Kapolcs falva idén az volt, aminek egy ideje már láttuk, hatalmas, színvonalas kirakodóvásár, kézművespiac meg kolbászsütő, és ezzel az égvilágon semmi baj, aki megáll, az tudja, hova jött, maximum meglepődik, hogy az ötszáz forintos parkolójegy és a nyilvánvalóan vaskos helypénz ellenére nincsen egy világraszóló színházi előadás. A panaszkultúrára építő kommunikációs stratégia sem volna tragédia, ha például a reklámozott völgytámogató sétálójegyeket osztogató emberektől azt is meg lehetne tudni, hol lehet befizetni a vizitdíjnyi összeget. Ki szórakozik itt kivel, ez itt a kérdés, nem is az, hogy mennyiért. Az elmúlt években fokozatosan bevont, színvonalas előadásokat felvonultató környező falvak idei kínálata szomorú volt, amenynyiben nem szűnt meg teljesen. Pula, Öcs és a Szputnyik helyszín szinte teljesen kimaradt a rendezvényből, a házak udvarában elenyésző számú sátor árulkodott arról, hogy jártak ide valamikor falusi nyugalmat kedvelő, de hangos rockzenére vagy népzenére is vágyó tinédzserek, színházazást kedvelő gyerekek és szülők.
Hagyományosan Pulán szálltunk meg, a családnál, aki évek óta vendégül lát minket, és tudjuk, hogy a nyári gazdálkodásukat erre a rendezvényre építik. Volt közös főzés, helyi információcsere, házi borozgatás, ami közben mégis kiderült számunkra, hogy a helyiek szerint a politika a hibás abban, hogy egy ilyen régi, jól bejáratott fesztivált nem támogat. A Bárka Színház által erre a helyszínre szervezett program elsőként, már órákra lebontva kész volt, amikor kiderült, hogy semmi nem lesz, mert az általuk önállóan megpályázott és elnyert támogatást nem lehet önmagában felhasználni, és ki akarták fizetni a fellépő művészeiket. A falusi öntudat mégis sérült, úgy gondolják, hogy becsapta őket valaki, és lássuk be, talán áprilisnál korábban is el lehetett volna kezdeni a globális szponzorkeresést, és nem kellene minden évben bedőlni az automatizmus vonzásának, miszerint egy patinás fesztivál már megy magától, jár neki az apai gondoskodás, nem kell a szervezését minden évben keményen újrakezdeni. (Még a Sziget-szervezők is újrakezdik minden szeptemberben a "házépítést".) Taliándörögdön a Trafó Bár Tangót üzemeltető csapat tartotta fenn a fesztivállátszatot, kivonultak a szokásos sátorral, mert a jövőre nézve nekik megéri, hogy úgy emlékezzenek rájuk a vendégeik, mint akik a saját zsebük terhére sem mondják le a programokat. A legjobb dj-k legjobb bulijai kerekedtek ott.
Sátoros Ünnep
Monostorapáti legendája a Krétakör cirkusz, már csak ezért is felvillanyozódtunk tőle, hogy egy függetlennek látszó társulás, a Sirály csapata szervezett ott Sátoros Ünnepet (július 26.-augusztus 2.) a Marom támogatásával. Tavaly Nagyvázsonyban voltak, idén Kisorosziban próbálkoztak először, aztán mégis a Bűvészetek Völgye kvázi része lettek a saját költségükön, ami egy vicc amúgy. Progresszív zsidó kultúra volt a hívó szó, de valójában egyszerűen jó zenekarokat hívtak meg a Specko Jednótól a Zubolyig, és néhány igen jó külföldi világzenészt, akiknek az utazási költsége sem kevés. Hogy mekkora lehetett a káosz az idei rendezvénnyel kapcsolatban, azt tisztán mutatta, amikor az utolsó nap koncertjeit keresve egy üres és sötét focipályát találtunk Monostorapáti szélén, valamint egy szennyvízzel borított, felásott, elzárt kivezető utat. Megkerestük a művházat, ahova átszervezték a programokat, és láttuk az egyébként még mindig lelkes szervezők arcán, hogy azon tépelődnek, vajon rájuk haragszik a fesztiváligazgató, a fesztiváligazgatóra orrolt meg a falu vezetése, vagy csak egyszerűen nem vesznek róluk tudomást. Zavarba ejtő helyzet lehetett. Márta Istvánt Vigántpetenden láttuk feltűnni egyszer, amikor a Másik János-koncert előtt a színpadra lépett, bemutatta a zsíros kenyérért játszó kedves zenészeket, majd komor homlokkal távozott, anélkül, hogy meghallgatta volna a barátait. Szeretjük a Művészetek Völgyét, és tudjuk, hogy egy remek zeneszerzőnek köszönhetjük, ezért bízunk benne, hogy a falvak és a közönség érdekében a huszadik, jubileumi fesztivál idejére sikerül a kitalálójának magára, valamint számára elfogadható segítségre találnia.
Ördögkatlan
A legjobban a Bárka-helyszín jött ki ebből az ördögi völgyből, egy előzőleg már szervezés alatt lévő Baranya megyei projekt keretében folytatták a missziójukat. A kapott önálló támogatásukon kívül az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) projekttől elnyert pénzt is sikerült átvinniük Európa eldugott, de megkapóan eredeti kulturális falvaiba, amelyeknek az önkormányzatai már most ígéretet tettek, hogy a költségvetésükben benne lesz ez a kulturális csomag. A különleges tornácos pincéiről híres Palkonyán (Európa kulturális faluja), Kisharsányban és Nagyharsányban tartották meg az első Ördögkatlan Fesztivált (augusztus 7-9.), és nagy előnye volt a rendezvénynek a számunkra már szinte szokatlan levegősségén és nyitottságán kívül, hogy a villányi borvidéken keresztül vezetett minden helyszínre az út. A szokásos Bárka, illetve azon belül is a Bérczes Lászlóhoz közeli csapat szolgáltatta a műsort három napig, a falvak pedig még azzal a Kapolcsról már természetszerűleg hiányzó lelkesedéssel adták hozzá a magukét, és nem kiszolgáló személyzetként, hanem közönségként is részt vettek a programokon. Az ősidők óta műsoron lévő Mulatság című darabról így bizonyosodott be, hogy hamisítatlan népszínház jellege van, minden közönség alakít rajta, hozzáteszi a hangulatát. A Spolarics Andrea által rendezett Mágnás Miska kevésbé sikerült színészi játékai is úgy kaptak gellert a falu nyelvén, hogy öröm volt nézni, sőt magunk is meglepődtünk, milyen tökéletes költői munka a Cintányéros cudar világ kezdetű dalbetét. A palkonyai kerek templomon meg a világutazó Nóra néni süteményein kívül a Szent Efrém Férfikar, Závada Pál, Háy János, Ladányi Andrea, Cseh Tamás, Szalóki Ági, Lovasi András és a Csík zenekar voltak a húzónevek. A zenei vonatkozás ezen a vidéken is nagyobb ovációt váltott ki a fiatalság körében, mint az irodalom, de a kisebb közönség is végig fontosnak tartotta a figyelmet fenntartani. Lovasi András regionális műtárgy minőségében is bevált, igaz, hogy a Kiscsillag nevű formációját már kevesebben ismerik, de hogy a Csík zenekart behúzta a popköztudatba, az ennek a fesztiválnak is a legsikeresebb pontja volt. A bizonyos katlanban, a szoborparkban sziklavetítések voltak kisszámú közönség előtt, de lehetne itt jövőre olyan parti, hogy a Göncölszekér adja a másikat. A legendás ördög egyelőre sehol, talán a részletekben, például abban, hogy ha nem lett volna az a péntek esti vihar, ami a katlanprogramot mosta el, akkor rentábilis lett volna már az első fesztivál. Így nullára jött ki, de sebaj, elsőre ehhez is csak gratulálni lehet.
