Az idén huszonötödik alkalommal megrendezett bécsi ImPulsTanz fesztivál legizgalmasabb meghívottja évrõl évre a kanadai Marie Chouinard társulata. Legújabb darabjuk története régi, a világ elsõ költõjérõl, aki elveszíti kedvesét, aztán utazást tesz az alvilágba, hogy lemondhasson róla megint. Az izgatott utazó, a különbözõ kultúrák testképzeteit összegyúró Marie Chouinard legújabb univerzuma a bársonyos, fecsegõ pokol. Egy jövõbeli szimpatikus törzset nézünk, aranymellû nimfákkal, óriás, fekete nemi szervvel közlekedõ faunokkal, szõrkucsmás szellemekkel, tombol a szexualitás, és mindenki beszél. A színpad tejfehér, középen egy derengve világító kocka áll (néha felbukkan egy gyanús fekete szõrcsomó), egy nimfa érkezik, aki Monteverdi Orfeójának taktusaira, szemtelen mozdulatokkal aranycsengõt öklend, amely - néha tömegével - a darabban újra és újra megjelenik, metaforikusan, mint a nyelv ereje. A lélegzettel mozduló test és hang, az "új" kifejezés önmagában, a jelmezek vagy azok hiánya nélkül is sokkoló. A narrátor szinte préseli magából a szavakat, a mozdulatokra túlvilági szöveget produkál, a táncosok a saját karakterükrõl szólnak ismeretlen, visító, öklendezõ nyelveken. A társulat erõnléte emberfeletti, a koreográfus pedig hozta a szokásos eredetit, nem engedelmeskedett a parancsnak, visszament a gyökerekig, lenézett a hangszalagokba, a gyomrokba, gátlástalanul és szeretettel nevetett a félembereken.
Bécs, Theater an der Wien, július 24.
*****
