Isteni kínjáték - Psychic TV az A38-on (Koncert )

  • - sisso -
  • 2008. május 15.

Zene

Primitív, meghökkentő és hátborzongató jelenség Genesis P. Oridge, a Psychic TV aranyfogú, pink bieder fűzős, pszichopata tekintetű férfi bemondónője a színpadon - még így hatvan felé is szédítő. Nekem legalábbis tökéletesen megfelelt, miután az A38 színpadán annyi befalcolt legendát is láthattam az utóbbi időben. Lássuk be, történelmi pillanatoknak, egy mondanivalójában cseppet sem elavult, műfaji és nemi határokat egyaránt sértő, intelligensen pukkasztó, dallamos, poetikus posztpunk art-show-nak lehettünk a tanúi.

Primitív, meghökkentő és hátborzongató jelenség Genesis P. Oridge, a Psychic TV aranyfogú, pink bieder fűzős, pszichopata tekintetű férfi bemondónője a színpadon - még így hatvan felé is szédítő. Nekem legalábbis tökéletesen megfelelt, miután az A38 színpadán annyi befalcolt legendát is láthattam az utóbbi időben. Lássuk be, történelmi pillanatoknak, egy mondanivalójában cseppet sem elavult, műfaji és nemi határokat egyaránt sértő, intelligensen pukkasztó, dallamos, poetikus posztpunk art-show-nak lehettünk a tanúi.

Genesist, a punkmozgalom Dantéját pár éve egy spanyol lakossági tévéshow-ban láttam, ahol még mint bőrszerkós, férfinak látszó lény itta élő adásban a whiskyt, és miután bemutatta "do you love your body" kezdetű, katolikuscsúfoló, videoinstallációval vegyes, technó-rock-raga projektjét, retikülös nénik tapsoltak neki, majd kibeszélték, miről is szólhat ez a magamutogatás. Genesis ma már úgy néz ki, mint egy hajlott korú, ám jól karbantartott díva, így még meglepőbb, amikor a torkát elhagyják a kontrabasszusok és sikolyok, valamint kivillannak a széles vállán az avíttas tetoválásai. Egészen abszurd, ahogy felütésként elénekli az Are you really, really free c. opust, miközben alig tudja a mimikáját a feje agyonvarrt börtönéből kiszabadítani. Isteni kínok. A háttérben, halkan és jótékonyan elhomályosítva saját plasztikai műtéteinek videója megy, sejtszellemek illannak tova, szoborlények pózolnak gézbe bugyolálva, meg néha feltűnik David Bowie is. A közönség külföldi fiatalokból, no meg a hazai, New Yorkból visszatelepült, illetve állandóan itt élt mély, történelmi undergroundból áll. Ahogy alakul az egyébként tökéletes ívű műsor (Genesis zenekara immár fiatal, tehetséges gitároslányokból, egy gót szintetizátorosból és egy keménykezű dobosból áll) a maga időtlen, kaotikus érzékiségével, a lassú és indusztriálisabb dalok között egyensúlyozva, hangeffektekkel, átvezető szövegekkel, balladisztikus részekkel keverve, felbuzog a könnyes múlt a kollektív lélek mélyrétegeiből. Kicsit New York, kicsit a nyócker underground. Semmi szentimenti, inkább kozmológia, rekviem egy tavaly elhunyt feleségért (Lady Jay), hörgés egy idejétmúlt társadalomért, emlékmű a kétséges jövőnek. Összecsúszik az idő, ami egyébként a természeténél fogva végtelen, ez ismét bebizonyosodott.

A38, május 8.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.