Musztafa, gyere haza! címmel mutatta be új produkcióját Simon Balázs régi-új társulata, az Utca-Szak Színház. Valláskritikával megtûzdelt, töredezett történetû, civilizációs komédia. Simon jó ideje keresi a posztmodern népszínház lehetõségeit, a harsány vásári hagyományok mentén maszkos elõadásokat kreál. Ez most épp a felfelé menõ ág, az iszlám és a nyugati világ hétköznapi félreértései jól mutatnak a commedia dell'arte köntösében, és nem csak azért, mert muzulmánok és magyarok vészhelyzetben hevesen gesztikulálnak az ég felé. A nehéz játékba belezsúfoltak sok mindent: George Busht és öngyilkos terroristát nyúljelmezben, mennyei raktáráruházat, Gábriel arkangyalt és elhagyott muszlim võlegényt óriási orral, arát, aki amúgy egy ártatlan, bégetõ bárány, és épp Ábrahám készül õt feláldozni Izsák helyett. Musztafa magyar születésû kétgyerekes adatrögzítõ, beleszeret az irodájába betévedõ, menekülõ bárányba, aki nyilván majd a bûneit isÉ, és ezért a võlegény meg a báty rá is dzsihádot kiált. Sokat változik a szín, de mindig tudni, hogy épp hol vagyunk, sõt, kellemes, tudatmódosult hangulatban követjük a valós és valótlan helyszíneket. A színészeknek sikerül elemelni a figurákat, mindannyian három-négy szerepet játszanak, az álomszerû váltásokat (robbanás, ki-be járás a falon, elõbújás a padlórésekbõl) igazán könynyedén veszik, a Deme László és Simon Balázs által írt, meg nyilván az improvizációk során született szöveg erõteljes, de nem minden esetben sikerül összefognia a szerteágazó történetet. Naszlady Éva és Kálmánchelyi Zoltán egészen az idiótaságig merészkedõ alakításai a darab alappillérei, a poénok jótékonyan elfedik a kialakulatlanabb jeleneteket.
A mulatságnak néha pont a maszkok vetnek gátat, olyankor Cseh Judit, az arab menyasszony finom mimikája segít - illetve a fantáziánk.
Zsámbék, Mûemlék katonai bázis, július 16.
****
