Színház - Musztafa, gyere haza!

  • - sisso -
  • 2008. július 31.

Zene

Musztafa, gyere haza! címmel mutatta be új produkcióját Simon Balázs régi-új társulata, az Utca-Szak Színház. Valláskritikával megtűzdelt, töredezett történetű, civilizációs komédia.

Musztafa, gyere haza! címmel mutatta be új produkcióját Simon Balázs régi-új társulata, az Utca-Szak Színház. Valláskritikával megtûzdelt, töredezett történetû, civilizációs komédia. Simon jó ideje keresi a posztmodern népszínház lehetõségeit, a harsány vásári hagyományok mentén maszkos elõadásokat kreál. Ez most épp a felfelé menõ ág, az iszlám és a nyugati világ hétköznapi félreértései jól mutatnak a commedia dell'arte köntösében, és nem csak azért, mert muzulmánok és magyarok vészhelyzetben hevesen gesztikulálnak az ég felé. A nehéz játékba belezsúfoltak sok mindent: George Busht és öngyilkos terroristát nyúljelmezben, mennyei raktáráruházat, Gábriel arkangyalt és elhagyott muszlim võlegényt óriási orral, arát, aki amúgy egy ártatlan, bégetõ bárány, és épp Ábrahám készül õt feláldozni Izsák helyett. Musztafa magyar születésû kétgyerekes adatrögzítõ, beleszeret az irodájába betévedõ, menekülõ bárányba, aki nyilván majd a bûneit isÉ, és ezért a võlegény meg a báty rá is dzsihádot kiált. Sokat változik a szín, de mindig tudni, hogy épp hol vagyunk, sõt, kellemes, tudatmódosult hangulatban követjük a valós és valótlan helyszíneket. A színészeknek sikerül elemelni a figurákat, mindannyian három-négy szerepet játszanak, az álomszerû váltásokat (robbanás, ki-be járás a falon, elõbújás a padlórésekbõl) igazán könynyedén veszik, a Deme László és Simon Balázs által írt, meg nyilván az improvizációk során született szöveg erõteljes, de nem minden esetben sikerül összefognia a szerteágazó történetet. Naszlady Éva és Kálmánchelyi Zoltán egészen az idiótaságig merészkedõ alakításai a darab alappillérei, a poénok jótékonyan elfedik a kialakulatlanabb jeleneteket.

A mulatságnak néha pont a maszkok vetnek gátat, olyankor Cseh Judit, az arab menyasszony finom mimikája segít - illetve a fantáziánk.

Zsámbék, Mûemlék katonai bázis, július 16.

****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.