Színház - Musztafa, gyere haza!

  • - sisso -
  • 2008. július 31.

Zene

Musztafa, gyere haza! címmel mutatta be új produkcióját Simon Balázs régi-új társulata, az Utca-Szak Színház. Valláskritikával megtűzdelt, töredezett történetű, civilizációs komédia.

Musztafa, gyere haza! címmel mutatta be új produkcióját Simon Balázs régi-új társulata, az Utca-Szak Színház. Valláskritikával megtûzdelt, töredezett történetû, civilizációs komédia. Simon jó ideje keresi a posztmodern népszínház lehetõségeit, a harsány vásári hagyományok mentén maszkos elõadásokat kreál. Ez most épp a felfelé menõ ág, az iszlám és a nyugati világ hétköznapi félreértései jól mutatnak a commedia dell'arte köntösében, és nem csak azért, mert muzulmánok és magyarok vészhelyzetben hevesen gesztikulálnak az ég felé. A nehéz játékba belezsúfoltak sok mindent: George Busht és öngyilkos terroristát nyúljelmezben, mennyei raktáráruházat, Gábriel arkangyalt és elhagyott muszlim võlegényt óriási orral, arát, aki amúgy egy ártatlan, bégetõ bárány, és épp Ábrahám készül õt feláldozni Izsák helyett. Musztafa magyar születésû kétgyerekes adatrögzítõ, beleszeret az irodájába betévedõ, menekülõ bárányba, aki nyilván majd a bûneit isÉ, és ezért a võlegény meg a báty rá is dzsihádot kiált. Sokat változik a szín, de mindig tudni, hogy épp hol vagyunk, sõt, kellemes, tudatmódosult hangulatban követjük a valós és valótlan helyszíneket. A színészeknek sikerül elemelni a figurákat, mindannyian három-négy szerepet játszanak, az álomszerû váltásokat (robbanás, ki-be járás a falon, elõbújás a padlórésekbõl) igazán könynyedén veszik, a Deme László és Simon Balázs által írt, meg nyilván az improvizációk során született szöveg erõteljes, de nem minden esetben sikerül összefognia a szerteágazó történetet. Naszlady Éva és Kálmánchelyi Zoltán egészen az idiótaságig merészkedõ alakításai a darab alappillérei, a poénok jótékonyan elfedik a kialakulatlanabb jeleneteket.

A mulatságnak néha pont a maszkok vetnek gátat, olyankor Cseh Judit, az arab menyasszony finom mimikája segít - illetve a fantáziánk.

Zsámbék, Mûemlék katonai bázis, július 16.

****

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.