- sisso -

című merész és kevéssé nosztalgikus gyerekelőadást a Budapesti Õszi Fesztiválon mutatta be a Bozsik Yvette Társulat. A fiam most kezdte az iskolát, gondoltam, végre egy darab, amiben megnézheti magát mint szuperhőst.

című, veretes nyelven írt, dokumentumokon alapuló, szövevényes fikciójának olvasása után azt gondolom, van új a nap alatt a nemi identitásról szóló regények dömpingje után is. A dühös drag-queenekről, homoszexuális lakberendezők nyomasztó hétköznapjairól szóló "alapművek" számomra most - a megformálás szempontjából mindenképpen - kullognak csak a 2005-ös lengyel bestseller után.

címmel mutatta be új előadását a Budakeszi Kompánia Társulat a hazai nyári szabadtéri színházak egyik legkülönösebb helyszínén, a természet által lassan visszahódított katonai hangárok egyikében. Az 1942-ben a drohobicsi gettóban meggyilkolt Bruno Schulz egyetlen kötetnyi (nálunk Fahajas boltok címmel megjelent) hátrahagyott írásán alapul a darab, illetve a társulat formanyelvi kísérletein, nem utolsósorban pedig a Back to Babylon nemzetközi projekt keretében őket nem először rendező Krzysztof Záylinski - Tadeusz Kantor színházi elképzeléseire erősen emlékeztető - módszerein. Csupán a lehetséges olvasatok egyikét tárja a nézők elé a társulat, nagyon bensőségesen, saját világot teremtve azonnal, amelybe a néző - rajta múlik - vagy mélyen belecsúszik, vagy egészen kívül marad.

A rijekai Ivan pl. Zajc Horvát Nemzeti Színház előadása a kilencvenes évek elején, a délszláv háború kezdetén kialakult zenei irányzatra épül, melynek neve az előadás címe is.

Szőke, elmúlt negyven, meghízott és nincsenek ötletei. Egy táncos-koreográfusnak ez ciki, maximum elszórakozhat a gondolattal, hogy mi történne, ha a mostani tudásával újrarendezhetné az összes darabot.

Férfitestek a színpadon, idegen és ideges testek, magányos görög szobrok, önformájukkal kérkedő groteszk alakok, szép erőművészek, intelligens akrobaták. It's a Man's World - így szól a sláger a kemény technopulzálások között, és ezt hallva itt valóban elszorulhat a nézői szív.

Amikor elkezdek kételkedni abban, hogy van értelme a nők, a gyerekek vagy úgy általában a kiszolgáltatott emberek jogaiért küzdeni, akkor elég elővennem a skandináv krimik pár éve folyamatosan bővülő sorozatát, és előkészítenem az olvasólámpa mellé néhány liter kávét. Ezeknek az északi népeknek ugyanis a neonáci bűnözőktől a nőkereskedő maffiáig minden jelen lévő, súlyosan megoldatlan társadalmi problémáról létezik izgalmas és aktuális regényük.

címmel mutatta be új darabját Duda Éva, akit az utóbbi években leginkább a Közép-Európa Táncszínház, a MU Terminál és a Szegedi Kortárs Balett társulatának alkalmi koreográfusaként ismerhettünk. Amolyan vándorcsillag ő, jó időkben bukkan fel új előadásokkal, felderíti intellektuálisan is a kortárs tánc egét, tükröt tart kicsit, aztán meg egy időre eltűnik.

Már odaérni is különös a lakásszínházba, a romokban álló Kálvin téren keresztül, félhomályban. A Fecske nevű pincekocsmában van előadás előtt a gyülekező, azonosítás után a rendező, Dégi János kíséri fel a közönséget a kissé lepattant, alulfűtött bérlakásba.

A Zsámbéki Műemlék Rakétabázison a nyári, szabadtéri színházi produkciók mellett először volt látható zenés, családi költői est. Lackfi János személyében bemutatkozott a helyi művészértelmiség, és hozta magával országos hírű zenészbarátait.

Az Orosz Balett első párizsi fellépésének századik évfordulója tiszteletére nyílt meg Bécsben a világhírű tánctársulat történetét bemutató kiállítás. A tárlat felidézi a legjelentősebb előadások hangulatát, és azt is vizsgálja, hogyan hatottak a nyugat-európai és tengerentúli turnék a társulat stílusára.