színház - TURBO FOLK

  • - sisso -
  • 2010. április 1.

Zene

A rijekai Ivan pl. Zajc Horvát Nemzeti Színház előadása a kilencvenes évek elején, a délszláv háború kezdetén kialakult zenei irányzatra épül, melynek neve az előadás címe is.
A rijekai Ivan pl. Zajc Horvát Nemzeti Színház elõadása a kilencvenes évek elején, a délszláv háború kezdetén kialakult zenei irányzatra épül, melynek neve az elõadás címe is. A mozgósításra is alkalmas dinamikus, zaklatott tempójú szerb mûnépzenének minden jugoszláv utódállamban vannak mutációi vagy elõképei, és ezeket a szerb, jugó, horvát vagy bosnyák dalokat állítja párhuzamba, sõt párbeszédbe egymással a darab így, majd' húsz évvel az elkerülhetetlen széthullás után. Szövevényes, provokatív politikai színházat látunk, Oliver Frljic rendezõ és társulata nem nagyon kíméli a tabukat. A szöveget kivetítõn olvashatjuk magyarul, miközben a színen zajlik az interpretáció és az ellentétezés. Vad szerelem, szülõ nõ a kórházban egy fékevesztett mulatság közepette, brutális gyilkolás, militarista férfiszerelem, amely a nõk feletti hatalmaskodásba torkoll, egymás karjaiba menekülõ asszonyok, máskor meg nosztalgia, a világnagy magány. Van egy meghökkentõ pinamonológ is - kár, hogy a vele szemben álló pénisz már nem ennyire bevállalós.

Aztán hirtelen változnak a képek, és személyessé válnak a történetek (a szereplõk már az elején bemutatkoznak a saját nevükön). Egyszerû a díszlet, és mindenki sportruhában van, ami egyrészt a dicsõ jugó sportmúltat, másrészt a márkák szerinti elkülönülést jelöli. Meglehetõsen nyersek a metaszínházi jelenetek is, amelyek közül kettõ szakítja meg az elõadást. Egyszer a nézõtéren helyet foglaló rendezõt szidalmazzák és lincselik meg majdnem a színészei úgy, hogy nem kapunk levegõt, a közösen éneklõs vég elõtt pedig elmagyarázzák, mirõl is szólt az elõadás. Például azokról a színészekrõl, akik a Jobbikot támogatják. Van, aki nem érti, miért kell magyar példákkal tarkítani - magam sem tartom szükségesnek, anélkül is szorongok eléggé. Egyébként mindent beleraktak ebbe az egy órába - fõleg a testüket.

Nemzeti Színház, Gobbi Hilda színpad, március 22.

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.