Witkowski álriportregényének filozófiai komolyságot hordozó, ugyanakkor kifinomult humorral kevert alaptónusa a - biszexualitását nyíltan vállaló - nagy elõd, Gombrowicz elõtti tisztelgésként is megállja a helyét. A Kéjpartot az elsõ lengyel "melegregényként" tartják számon, holott a nemi identitás csupán a felszínen lebegtetett motívum. A valóban meginterjúvolt típusfigurák a heteroszexuális férfiakat önként szolgáló transzszexuális "nyanyusoktól" a diszkóprostituáltakig egy nyomorult kor, a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet (a politikusokkal vagy az újgengszterekkel szemben) õszinte színészei. Alkóvokból, szutykos presszókból elõmászó emberek életén keresztül mutatja fel magát a regényben a mulattató rendszerváltás, amely során a figurák nem rázhatták le a láncokat.
A regény címét az egyik fõ helyszín, Lubiewo ihlette, amely a SZOT-üdülõk korában a melegek "titkos" találkahelye volt. Mára az aranykor rezervátuma, amiért, végtére is az emancipáció elõtti "ideális" állapotokért ez a mû Keresztes Gáspár gondos fordításában elmond egy szép imát, groteszk módon, kíméletlenül.
Fordította: Keresztes Gáspár. Magvetõ, 2010, 333 oldal, 2999 Ft
*****
