címû merész és kevéssé nosztalgikus gyerekelõadást a Budapesti Õszi Fesztiválon mutatta be a Bozsik Yvette Társulat. A fiam most kezdte az iskolát, gondoltam, végre egy darab, amiben megnézheti magát mint szuperhõst. Én magam nem néztem volna jó szívvel egy hagyományos adaptációt (az utolsó olvasástól eltelt idõ és az illúziók miatt), a hatalmas legójátéknak tûnõ, könnyen a koreográfia részévé váló díszletben, rikító, dadaista ruhákkal, szürreális mozgáskórusokkal, aktuális poénként illeszkedõ zenékkel megrendezett, Németh Ákos által átírt verzió azonban elég plasztikus. Sikerült kellõképpen eltartanom magamtól a gyereksorsomat, gyerekem pedig lubickolt a ritmusokban, miközben kisiskolás önmagára csodálkozhatott. A darab tág lehetõségeket hagy a képzeletnek, és a Bozsikra amúgy is annyira jellemzõ ironikus mozdulatmûvészeti elgondolások miatt még humoros is. További erény, hogy a fiatal szereplõk erõlködés nélkül néznek ki úgy, mintha az elsõ bé ajtaján léptek volna ki. Krisztik Csaba (a Forte Társulatból) artistaügyességével ámulatba ejti a nézõt, nem beszélve Vati Tamás tapló felnõtt bohócfigurájáról.
Bozsik jó úton jár a gyerekdarabjaival, mert nem megmondó akar lenni, hanem pontos technikái birtokában megérteni vágyik maga is. Elég nagylelkû gesztus ez. Volt szuperhõsössztánc is, tipikus tornatanárral, akit Gombai Szabolcs mímel, ez a Cartoon Network animációinak világát idézte meg, kritikusan - ez volt tán a legjobb. Meg még az, hogy egy kamaszházibuliban végzõdik az egész, vagyis van remény túlélni az általános iskolát.
- sisso -
Thália Arizóna Stúdió, október 11.
*****
