színház - ÉRTEKEZÉS A PRÓBABÁBUKRÓL, AVAGY A GENEZIS MÁSODIK KÖNYVE

címmel mutatta be új előadását a Budakeszi Kompánia Társulat a hazai nyári szabadtéri színházak egyik legkülönösebb helyszínén, a természet által lassan visszahódított katonai hangárok egyikében. Az 1942-ben a drohobicsi gettóban meggyilkolt Bruno Schulz egyetlen kötetnyi (nálunk Fahajas boltok címmel megjelent) hátrahagyott írásán alapul a darab, illetve a társulat formanyelvi kísérletein, nem utolsósorban pedig a Back to Babylon nemzetközi projekt keretében őket nem először rendező Krzysztof Záylinski - Tadeusz Kantor színházi elképzeléseire erősen emlékeztető - módszerein. Csupán a lehetséges olvasatok egyikét tárja a nézők elé a társulat, nagyon bensőségesen, saját világot teremtve azonnal, amelybe a néző - rajta múlik - vagy mélyen belecsúszik, vagy egészen kívül marad.

címmel mutatta be új elõadását a Budakeszi Kompánia Társulat a hazai nyári szabadtéri színházak egyik legkülönösebb helyszínén, a természet által lassan visszahódított katonai hangárok egyikében. Az 1942-ben a drohobicsi gettóban meggyilkolt Bruno Schulz egyetlen kötetnyi (nálunk Fahajas boltok címmel megjelent) hátrahagyott írásán alapul a darab, illetve a társulat formanyelvi kísérletein, nem utolsósorban pedig a Back to Babylon nemzetközi projekt keretében õket nem elõször rendezõ Krzysztof Záylinski - Tadeusz Kantor színházi elképzeléseire erõsen emlékeztetõ - módszerein.

Csupán a lehetséges olvasatok egyikét tárja a nézõk elé a társulat, nagyon bensõségesen, saját világot teremtve azonnal, amelybe a nézõ - rajta múlik - vagy mélyen belecsúszik, vagy egészen kívül marad. Az alapmû mindössze asszociációkat indít el - az értelmezõk inkább a schulzi alapfilozófiát (minden megtörténhet) fogadják el, és arra építik a kifordított világot, amely a díszletben is bõven érvényesül, és amelyet a színészek már maguk képzelnek el a saját, akár társulaton belüli viszonyaikra építve.

Szürreális emlékeikbe, álmaikba vezetik be a nézõket, szeretettel és õszintén, önmagukhoz kíméletlenül. Egy homokszínpadon, szavak nélkül, saját zenére, hangokra, csilingelésekre mutatják fel õrületeiket, szenvedélyeiket, amelyektõl nem is szeretnének megszabadulni. Lyukakból, polcokról, kádakból bújnak elõ, megõrülnek, megszelídülnek, nevetésre, megdöbbenésre késztetnek. Jan Svankmajer A gyönyör összeesküvõi címû filmjének rokonát látni a színpadon - és ennek az összeesküvésnek speciel szívesen a részese vagyok.

Zsámbéki Színházi Bázis, augusztus 15.

*****