Az ausztráliai Circa saját magáról elnevezett elõadása értelmezhetõ a társulat himnuszaként, de úgy is, mintha három korábbi elõadásának (The Space Between; by the light of stars that are no longer...; Furioso) legjobb kunsztjait varrták volna össze új darabbá. A lényeg, hogy a manapság olyan sokszínûvé vált cirkuszmûvészet meglehetõsen új, egészen a kortárs táncba simuló, letisztult verzióját képviselik. A Pécs 2010 "újcirkusz" irányzatot bemutató programsorozatán voltak láthatók, amely a Cirkusz- és Utcaszínház Fesztivállal indult, és most a Cirkusz a színházban! minifesztivállal végzõdött. A látott produkciók között azzal keltett nagy feltûnést a Circa (Yaron Lifschitz koncepciójából, rendezésében és látványtervével készült) show-ja, hogy kellék és díszlet nélkül, pusztán a gravitációnak és az ember fizikai felépítésének ellentmondó látványra, a hat artista, illetve tornász jelenlétére és színészi, komikusi képességeire épített. Három nõ és három férfi, akik teljesen felborítják a nemek fizikai hierarchiáját. Az "unterwoman" fején ugyanúgy állt az artista fiú, ahogy az artista lány mászkált tûsarkú cipõben partnere meztelen felsõtestén. Minden cirkuszi szám "imitációja" sorra került, és a permanens frász kerülgette a nézõket az emelések, hajítások, kötélszámok láttán. Közben koreográfiává vált a mozdulatok folyamatos egymásba gabalyodása - történet és színházias elemek nélkül, a zene dramaturgiája szerint, és a testek (lelkek) kölcsönös bizalma alapján. A Circa három az egyben: életveszélyes kontakttánccsapat, perfekcionista zsonglõrsereg és mennyei illuzionistakommandó.
Pécsi Nemzeti Színház, november 8.
*****
