< címû, úgymond történelmi krimije misztikus izgalmakat és coelhói "regénymélységeket" ígér. Meg nõi szempontokat, amelyek ebben az esetben, magától a történeti témától eltekintve, kevésbé izgalmasak. "1806. november 25-én Szent Katalin ünnepére készült Tirpe városa. A Szent Katalin leánynevelde növendékei ekkor tartják szokásos évi körmenetüket. Ezúttal a felvonulás tragédiával végzõdik..." Hogy milyen tragédia történt, arra kétszáz évvel késõbb, napjaink Budapestjén egy ifjú történészhallgató lány keresi a választ. Mira, a fõhõs egy rejtélyes mintázatú terítõbõl indul ki, amit egy régi újság fényképén talál. Nem túl szexi, ám okos rajongójával, az idegesítõ nevû, mûvészettörténész Berdissel vágnak a szimbólumok felfejtésébe. A fiatalok eljutnak az egykori leánynevelde hûlt helyéhez, ahol a helyi levéltáros segítségével kiderítik, hogy még napjainkban is érdekében áll valakinek, hogy ne tudódjon ki, mi történt egykor a titokzatos intézetben. Megannyi izgalom, aztán megint váltás, és vissza a suta budapesti hétköznapokhoz - s ez nagyjából végig így váltakozik a regény során, miközben a sokféle stílus - a lányregényestõl a tudományoson át a magazinosig - zilálttá teszi a mesét.
A szerzõi álnév hazai történésznõt rejt, akinek rengeteg izgalmas feminizmustörténeti fordítását és kutatását olvashattuk már. Így nem csoda, hogy a szakmai részek, a kutatómunka leírása megtelik élettel a könyvben, és a törekvés (a gondolkodó nõt vágyakozó nõként bemutatni) is rendben van - de a sikeres megvalósításhoz már szükséges volna a szépírói tehetség (vagy a rutin) is.
Athenaeum 2000, 2009, 270 oldal, 2490 Ft
***
