Bacsadi Zsófia

Sára Sándor a magyar filmkultúra része – jegyzi meg kötetindító tanulmányában Gelencsér Gábor, amivel aligha lehet vitatkozni. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy a magyar médiakultúra része, hiszen hosszú pályafutása alatt a rendezést, az operatőri munkát is művelte, a Duna Televízió elnökeként műsortervezéssel és -készítéssel is foglalkozott, emellett pedig kiterjedt (és eddig a maga teljességében fel nem tárt) fotós életművet is magáénak tudhatott.

A Mad Mennel való hasonlóság nem a véletlen műve.

Aki a jobb élet reményében száll hajóra, annak a tenger egyszerre fenyegetés és ígéret.

Rövid élete és munkássága összefonódott a háború utáni Nyugat-Németország történetével. Anyja óhajának eleget téve még születési dátumáról is hazudott (1945 helyett 1946), hogy még inkább elkülönítse magát a szégyenteljes náci múlttól, amelynek nyomait fáradhatatlanul kutatta saját korában. Meg is lelte mindig.

Ahogy például Hajdu Szabolcs Békeidő c. filmjének esetében is láthattuk, a járvány egyik váratlan hatása – ami egyes filmek esetében előny is – a forgalmazási utak átrendeződése.

Valószínűleg nem sokan gondolkodtak azon, hogyan lehetne a rettenthetetlen, örök hétéves animált hős, Dóra kalandjait élő szereplős filmbe ültetni.

A sorozat készítői egyszerre próbálják kielégíteni a régi rajongókat és az új nézőket.

Egy végtelen éjszaka a békés háborús övezetben.

John Lee Hancockot (rendező) és John Fuscót (forgatókönyvíró) láthatóan közel 50 év távlatából is idegesítette Arthur Penn szexi és erőszakos Bonnie és Clyde-jának nimbusza.