Tévé/Film

Ölni és ölelni

A peplum útja a mai tévésorozatokig

Mikrofilm

A kisebb nemzeti filmgyártók amerikai blockbusterekkel folytatott versengése nem ma kezdődött (bár izgalmas új fejlemény, hogy a Net­flixhez hasonló nagy streamingszolgáltatók lelkesen támogatják a kimondottan bizonyos országokhoz és nyelvekhez igazított tartalmak gyártását).

Az 1950-es évek végétől nagyjából az 1960-as évek közepéig az olasz filmipar vívott heroikus küzdelmet az éra nagyszabású, impozáns kiállítású amerikai történelmi és bibliai filmjeivel (a teljesség igénye nélkül Ben Hur, Quo vadis, Kleopátra, Sámson és Delila, A tízparancsolat, A palást, Spartacus). Az olasz kardos-szandálos filmek kevésbé voltak érdekeltek a míves színészi játékban, a nagy ívű történetmesélésben és a pompás látványban – mindehhez ugyanis hiányzott a tőke. Ehelyett inkább dagadó, olajozott mellizmokkal, lengén öltözött rabszolgalányokkal és a történelmi hitelesség teljes hiányával szédítették a nézőiket.

A korabeli francia kritikusok fintorogva csak peplumként emlegették az olaszok remekeit, az ókori görög viselet, a peplos után. A látvány-, test- és erotikaorientált filmeket leginkább a kalandfilm altípusaként lehetne leírni, melyek igen lazán és kreatívan kezelték az alapul választott történelmi eseményeket (többnyire az antikvitásból és a középkorból szemezgettek) és bibliai történeteket. Hőseik emberfeletti erejű férfiak, akik egész filmfolyamokban és végtelen számú folytatásokban küzdöttek zsarnokok és egymás ellen, illetve különböző alulöltözött és megmentésre szoruló lányok és asszonyok kegyeiért. Góliát, a Quo vadisból ismert Ursus, Sámson, Herkules és a tipikusan olasz nemzeti kincs, Maciste aprították a szörnyeket, sárkányokat és türannoszokat. Csak a peplumaranykor röpke évei alatt 25 Maciste-film készült, a nép Herkulese már a némafilmkorszaktól az olasz filmtörténet elmaradhatatlan alakja. Félig isten, félig ember, aki különböző korokban bukkan fel a jégkorszaktól az első világháborúig. Ezeket a héroszszerepeket kimondottan testépítőkre szabták, hiszen a hangsúly a lenyűgöző fizikumon és nem a színészi képességeken volt. A kor másodvonalbeli amerikai testépítőcskéi (pl. Steve Reeves, Reg Park, Gordon Scott) könnyen találhattak munkát a Cinecittà peplumfutószalagja mellett (az 50-es években az olcsó gyártási költségek és az olasz filmesek szakértelme több amerikai produkciót is Rómába vonzott, itt forgott a Ben Hur, a Kleopátra, a Quo vadis és A Római Birodalom bukása is). Az amerikai ókori eposzok mellett olcsó B filmeknek tetsző olasz peplumfilmeket sikerrel exportálták Amerikába is (a Maciste-filmeket inkább Herkules vagy Góliát néven, hiszen az olasz nemzeti kincs ott ismeretlen volt), sőt a jenkik örömmel fektettek a gyártásba is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.