Az 1950-es évek végétől nagyjából az 1960-as évek közepéig az olasz filmipar vívott heroikus küzdelmet az éra nagyszabású, impozáns kiállítású amerikai történelmi és bibliai filmjeivel (a teljesség igénye nélkül Ben Hur, Quo vadis, Kleopátra, Sámson és Delila, A tízparancsolat, A palást, Spartacus). Az olasz kardos-szandálos filmek kevésbé voltak érdekeltek a míves színészi játékban, a nagy ívű történetmesélésben és a pompás látványban – mindehhez ugyanis hiányzott a tőke. Ehelyett inkább dagadó, olajozott mellizmokkal, lengén öltözött rabszolgalányokkal és a történelmi hitelesség teljes hiányával szédítették a nézőiket.
A korabeli francia kritikusok fintorogva csak peplumként emlegették az olaszok remekeit, az ókori görög viselet, a peplos után. A látvány-, test- és erotikaorientált filmeket leginkább a kalandfilm altípusaként lehetne leírni, melyek igen lazán és kreatívan kezelték az alapul választott történelmi eseményeket (többnyire az antikvitásból és a középkorból szemezgettek) és bibliai történeteket. Hőseik emberfeletti erejű férfiak, akik egész filmfolyamokban és végtelen számú folytatásokban küzdöttek zsarnokok és egymás ellen, illetve különböző alulöltözött és megmentésre szoruló lányok és asszonyok kegyeiért. Góliát, a Quo vadisból ismert Ursus, Sámson, Herkules és a tipikusan olasz nemzeti kincs, Maciste aprították a szörnyeket, sárkányokat és türannoszokat. Csak a peplumaranykor röpke évei alatt 25 Maciste-film készült, a nép Herkulese már a némafilmkorszaktól az olasz filmtörténet elmaradhatatlan alakja. Félig isten, félig ember, aki különböző korokban bukkan fel a jégkorszaktól az első világháborúig. Ezeket a héroszszerepeket kimondottan testépítőkre szabták, hiszen a hangsúly a lenyűgöző fizikumon és nem a színészi képességeken volt. A kor másodvonalbeli amerikai testépítőcskéi (pl. Steve Reeves, Reg Park, Gordon Scott) könnyen találhattak munkát a Cinecittà peplumfutószalagja mellett (az 50-es években az olcsó gyártási költségek és az olasz filmesek szakértelme több amerikai produkciót is Rómába vonzott, itt forgott a Ben Hur, a Kleopátra, a Quo vadis és A Római Birodalom bukása is). Az amerikai ókori eposzok mellett olcsó B filmeknek tetsző olasz peplumfilmeket sikerrel exportálták Amerikába is (a Maciste-filmeket inkább Herkules vagy Góliát néven, hiszen az olasz nemzeti kincs ott ismeretlen volt), sőt a jenkik örömmel fektettek a gyártásba is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
