Rövidfilm

Pörös szájunk

Nagy Borbála: Pannónia dicsérete; Minden rendben

Mikrofilm

A Pannónia dicsérete ravasz kis film, mert egy darabig azzal ámít, hogy humorral nyitja meg nekünk a frusztráció szelepeit. Röhincsélünk kicsit, aztán megkönnyebbülünk, de ugye ettől a politikai szarkavarás nem szűnik meg. Erről ismerszik meg a súlytalan, önmagáért való politikai paródia: megnevettet, de nem szedi szét analízise tárgyát a csupasz csontig, nem fáj eléggé.

Legyünk igazságosak, Nagy Borbála kisjátékfilmje egyszerű politikai paródiának is kitűnő. Nagy az izgalom a meg nem nevezett gimnáziumban, ugyanis látogatóba érkezik a felújítást nagylelkűen finanszírozó miniszterelnök (akit a Facebookon villámgyorsan csúcsra törő, csináld-magad Orbán Viktor-imitátor, Dudás Péter alakít). A rendező derűs gúnnyal vezeti végig a nézőt a felbolydult iskolán. A diákokat nem kavarja fel túlságosan a közelgő ünnepség: általában egymás macerálásával, a lógással és a zugivással vannak elfoglalva. A legizgatottabb a titkárnő (Rainer-Micsinyei Nóra), aki a tantestületet és a konyhásnéniket is az őrületbe kergeti ügybuzgóságával. Hiába a sok szervezés, a készülődés nem a terveknek megfelelően zajlik, hiszen a megrendelt Nagy-Magyarország torta nem fér be a hűtőbe és az ünnepi beszéd előadásával megbízott éltanuló is elhányja magát a tesióra előtt stikában elfogyasztott töménytől. Az igazgató és az irodalomtanárnő kínjukban a csendes, szépen szavaló Mártit (Angelus Hanna) bízzák meg a feladattal, aki bizony túl fog lépni e mai kocsmán. De ezt még senki sem sejti.

A Pannónia dicsérete attól olyan fergeteges már a felszínen is, hogy az apró részletek által ráismerünk a (magyar) valóságra, amit elénk tár (érdekes volna tudni, hogy a német közegben, ahol Nagy Borbála alkot, mennyire érthetők a rendező főként vizuális utalásai). A „miniszterelnököt” so­sem nevezik nevén és csak a tarkóját látjuk, mégis mindenki érti, kiről van szó. Minden nagyon konkrét, de mégsem túl konkrét – Orbán Viktor frontális szerepeltetése tényleg csak elrontaná a szórakozásunkat. A konyhásnénik hajhálója, a kulcspillanatban ernyedten aláhulló nemzetiszínű papírgirland, az igazgató ízléstelen nyakkendője, a mosdó tükre mellett szolidan omladozó fal és a sárban úszó iskolaudvar mind olyan vizuális utalások, amelyek segítenek, hogy szinte harapható-szagolható legyen a miliő. Persze az abszurd csúcspontja a méretarányosnál a hatás kedvéért nagyobb Balatonnal ellátott Nagy-Magyarország torta, amit a logisztikai kihívások miatt sajnos rútul meg kell csonkítani. A rendező ráadásul úgy koreografálja a jeleneteket, hogy egyszerűen lehetetlen nem egy kommunista iskolai ünnepségre asszociálni: a tompa színek, a kopott linóleum és a még kopottabb felnőttek, akik között egyetlen olyan akad, aki tényleg szentül hisz az egész összekínlódott színjátékban. Az eseményre akár Kádár elvtársat is várhatnák.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.