Rövidfilm

Pörös szájunk

Nagy Borbála: Pannónia dicsérete; Minden rendben

Mikrofilm

A Pannónia dicsérete ravasz kis film, mert egy darabig azzal ámít, hogy humorral nyitja meg nekünk a frusztráció szelepeit. Röhincsélünk kicsit, aztán megkönnyebbülünk, de ugye ettől a politikai szarkavarás nem szűnik meg. Erről ismerszik meg a súlytalan, önmagáért való politikai paródia: megnevettet, de nem szedi szét analízise tárgyát a csupasz csontig, nem fáj eléggé.

Legyünk igazságosak, Nagy Borbála kisjátékfilmje egyszerű politikai paródiának is kitűnő. Nagy az izgalom a meg nem nevezett gimnáziumban, ugyanis látogatóba érkezik a felújítást nagylelkűen finanszírozó miniszterelnök (akit a Facebookon villámgyorsan csúcsra törő, csináld-magad Orbán Viktor-imitátor, Dudás Péter alakít). A rendező derűs gúnnyal vezeti végig a nézőt a felbolydult iskolán. A diákokat nem kavarja fel túlságosan a közelgő ünnepség: általában egymás macerálásával, a lógással és a zugivással vannak elfoglalva. A legizgatottabb a titkárnő (Rainer-Micsinyei Nóra), aki a tantestületet és a konyhásnéniket is az őrületbe kergeti ügybuzgóságával. Hiába a sok szervezés, a készülődés nem a terveknek megfelelően zajlik, hiszen a megrendelt Nagy-Magyarország torta nem fér be a hűtőbe és az ünnepi beszéd előadásával megbízott éltanuló is elhányja magát a tesióra előtt stikában elfogyasztott töménytől. Az igazgató és az irodalomtanárnő kínjukban a csendes, szépen szavaló Mártit (Angelus Hanna) bízzák meg a feladattal, aki bizony túl fog lépni e mai kocsmán. De ezt még senki sem sejti.

A Pannónia dicsérete attól olyan fergeteges már a felszínen is, hogy az apró részletek által ráismerünk a (magyar) valóságra, amit elénk tár (érdekes volna tudni, hogy a német közegben, ahol Nagy Borbála alkot, mennyire érthetők a rendező főként vizuális utalásai). A „miniszterelnököt” so­sem nevezik nevén és csak a tarkóját látjuk, mégis mindenki érti, kiről van szó. Minden nagyon konkrét, de mégsem túl konkrét – Orbán Viktor frontális szerepeltetése tényleg csak elrontaná a szórakozásunkat. A konyhásnénik hajhálója, a kulcspillanatban ernyedten aláhulló nemzetiszínű papírgirland, az igazgató ízléstelen nyakkendője, a mosdó tükre mellett szolidan omladozó fal és a sárban úszó iskolaudvar mind olyan vizuális utalások, amelyek segítenek, hogy szinte harapható-szagolható legyen a miliő. Persze az abszurd csúcspontja a méretarányosnál a hatás kedvéért nagyobb Balatonnal ellátott Nagy-Magyarország torta, amit a logisztikai kihívások miatt sajnos rútul meg kell csonkítani. A rendező ráadásul úgy koreografálja a jeleneteket, hogy egyszerűen lehetetlen nem egy kommunista iskolai ünnepségre asszociálni: a tompa színek, a kopott linóleum és a még kopottabb felnőttek, akik között egyetlen olyan akad, aki tényleg szentül hisz az egész összekínlódott színjátékban. Az eseményre akár Kádár elvtársat is várhatnák.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.