Film

Nincs enyhülés

Mundruczó Kornél: Pieces of a Woman

Mikrofilm

A Pieces of a Woman nyitójelenetéhez hasonlók előtt szokás némán és letaglózva állni. A könyörtelen hajlamairól ismeretes rendező ezúttal arra kényszeríti nézőit, hogy több mint húsz percen keresztül, egy megszakítás nélküli beállításban kövessék egy otthon szülő anya, Martha (Vanessa Kirby) minden böfögését, sóhaját, nyögését és üvöltését.

A temperamentumukat és társadalmi státuszukat tekintve is gyökeresen ellentétes Martha és Sean (Shia LaBeouf) szándékosan választják az intimebbnek tartott otthon szülést, s ehhez egy megbízható dúla segítségét kívánják igénybe venni. Ám nem a várt, megszokott asszony érkezik, aki végigkísérte a nő terhességét. A gördülékenyen induló szülés során komplikációk lépnek fel, a pár babája pedig nem él tovább néhány percnél.

A szülési jelenetben nincsen semmi felemelő, ugyanakkor direkt módon taszító sem – kevéssé a naturalizmus, mint inkább az érzékekbe nyomakodó intimitás és keresetlenség visz a földre. Ahogy maga a rendező is állítja, a hosszú szekvenciával nem a percek, órák múlásának valós megmutatása volt a célja, inkább az időérzékelés torzítása, ahogyan a szülés önkívületi állapotában egyszerre kitágul és összehúzódik az idő. A jelenetek intenzitása eltompítja az érzékeket, de nem annyira, hogy a későbbiekben ne emlékezzünk a részletekre, amelyek jelentőséget nyernek az utóbb kibontakozó dráma szempontjából. Amit látunk, leg­inkább ahhoz hasonlít, mintha valamilyen folyadék hullámzását szemlélnénk: szinte észrevétlenül emelkedik és csökken a szint, váltakozik az önkívület az intimitással, majd a csontig hatoló rettenettel. Kirby ráadásul egy érzékeny koreográfia résztvevője, a technikailag és színészileg is megterhelő jelenetben méltó társa az egyszerre rémült és gyengéd Shia LaBeouf és a dúlát játszó, melegségében is határozott Molly Parker.

A nyitójelenet radikális folyamatosságát ezután felforgatja a film maradékának töredezettsége. Mundruczó és a forgatókönyvíró Wéber Kata hónapok kiragadott pillanatképeire szaggatják Martha gyászfolyamatát. A kezdeti naturalizmust is felváltja egy hagyományosabb melodrámai hangnem: egyik szereplő sem reagál úgy, amit ne láttunk volna már gyászról szóló filmekben, de Wéber és Mundruczó munkája jobbára mégis megtartja az erejét. Ez pedig inkább köszönhető a kiváló színészvezetésnek és a szereplőgárda fegyelmezettségének, mint az egyéb rendezői gesztusoknak vagy a forgatókönyvnek. Nagyon különböző játékstílusokat és figurákat kell és sikerül is összebékíteni. Kirby mindent elfojt, és csupán a járásával és a tartásával képes érzékeltetni a szinte elviselhetetlen veszteséget (kislánya halálát konkrétan nem látjuk, szó szerint a lépteiből értjük meg, hogy meghalt). LaBeouf egy jó szándékú, gyenge dúvad, aki vadul és teátrálisan gyászol, és felfoghatatlan számára szerelme hallgatása. Ellen Burstyn régimódi, kerekre csiszolt színjátszást művel, hibátlan az acélos szívű, a holokausztot túlélt anya szerepében, aki szerint a traumából való felépülést csak akarni kell.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”