Dokumentumfilm

A demokrácia örvényében

Mikrofilm

A brazil dokumentumfilmes, Petra Costa legújabb munkája mintha figyelmeztetés volna minden lassanként populizmusba süllyedő állam számára.

Amit látunk, kevésbé oknyomozás vagy történelmi elemzés, mint inkább egy személyes és vállaltan elfogult tabló Brazília viszontagságos közelmúltjáról és fiatal, sérülékeny demokráciájáról. Costa rendkívül kényes egyensúlyt tart fenn, amikor saját és családja történetét egybefonja hazája történelmével; szülei a húsz évig fennálló katonai diktatúra ellen harcoltak és börtönbe is kerültek, míg nagyszülei a gazdagabb és fehérebb középosztály képviselőiként állami építkezésekből alapozták meg a családi vagyont.

Szülei kapcsolatain keresztül a rendező intim közelségbe tud férkőzni a brazil Munkáspárt ikonikus politikusaihoz, az országot első nőként vezető Dilma Rousseffhez és az egykori munkásvezér Luiz Inácio Lula da Silvához (akit a brazil polgárok csak Lulának becéznek). Costa szemében mindketten hősök; elfogultsága időnként elhomályosítja éleslátását, de másutt egészen kísértetiesen kidomborítja azt a tragikus és másutt is ismerős pályát, ahogy a forradalom hőseit lassan bekebelezi a fennálló intézményrendszer, a megalkuvás és a változásra mindig gyanakvással tekintő elit. Costa filmjéből nem derül ki, hogy Lula és Dilma mennyire voltak bűnösök a Brazília minden porcikáját mérgező korrupcióban, de világosan megértjük, hogyan szakadhat végzetesen két táborra az egykor a demokrácia közös eszméjéért küzdő lakosság, és hogyan emelhet hatalomba egy elvakult populistát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.