Film

2020: Legyen már vége!

Mikrofilm

Charlie Brooker és Annabel Jones áldokumentumfilmjének tanulsága, hogy 2020-at egy darabig hagynunk kellene békében nyugodni.

Sokan, sok helyen elsütötték már azt a poént, hogy 2020 olyan volt, mint egy vadabb Black Mirror-epizód – sajnos ezt érthették félre a sorozat alkotói. Már feltűnhetett, hogy maga a Black Mirror is veszített kezdeti frissességéből.

Brooker és Jones nem várták ki, amíg valamiféle perspektívát nyerünk 2020 traumáit illetően. Egyszer használatos Twitter-poénokból összeférceltek egy maroknyi sablonos, az elmebaj különböző regisztereiben játszó rezonőrfigurát (Hugh Grant történésze a Trónok harcát történelmi dokumentumnak képzeli, Cristin Milioti fasisztoid kertvárosi anyukája, Diane Morgan brit átlagpolgára azt hiszi, hogy az amerikai elnökválasztás egy tévés vetélkedő), akik segítenek nekünk felidézni az eseményeit egy olyan évnek, amelyre igazából senki nem akar emlékezni. Vérszegény kísérleteket tesznek, hogy az önmagukban is abszurd események abszurditását a szánkba rágják (ezt az év folyamán már sokkal értőbb módon megtette többek közt Trevor Noah és John Oliver). Hiányzik a koncepció, rá­adásul a horrorév számbavétele fájóan szűk látókörű, kizárólag az amerikai és brit történésekre koncentrál. Az áldoku alulmarad a valósággal szemben: hol olyan eseményeket parodizálna, amelyeket már lehetetlen továbbfacsarni, hol pedig egyszerűen ízléstelen volna viccelni velük (George Floyd esetében legalább meg sem kísérlik). Egy kínos humorú, sebtében összedobott képes kalendárium az egész.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.