Sokan, sok helyen elsütötték már azt a poént, hogy 2020 olyan volt, mint egy vadabb Black Mirror-epizód – sajnos ezt érthették félre a sorozat alkotói. Már feltűnhetett, hogy maga a Black Mirror is veszített kezdeti frissességéből.
Brooker és Jones nem várták ki, amíg valamiféle perspektívát nyerünk 2020 traumáit illetően. Egyszer használatos Twitter-poénokból összeférceltek egy maroknyi sablonos, az elmebaj különböző regisztereiben játszó rezonőrfigurát (Hugh Grant történésze a Trónok harcát történelmi dokumentumnak képzeli, Cristin Milioti fasisztoid kertvárosi anyukája, Diane Morgan brit átlagpolgára azt hiszi, hogy az amerikai elnökválasztás egy tévés vetélkedő), akik segítenek nekünk felidézni az eseményeit egy olyan évnek, amelyre igazából senki nem akar emlékezni. Vérszegény kísérleteket tesznek, hogy az önmagukban is abszurd események abszurditását a szánkba rágják (ezt az év folyamán már sokkal értőbb módon megtette többek közt Trevor Noah és John Oliver). Hiányzik a koncepció, ráadásul a horrorév számbavétele fájóan szűk látókörű, kizárólag az amerikai és brit történésekre koncentrál. Az áldoku alulmarad a valósággal szemben: hol olyan eseményeket parodizálna, amelyeket már lehetetlen továbbfacsarni, hol pedig egyszerűen ízléstelen volna viccelni velük (George Floyd esetében legalább meg sem kísérlik). Egy kínos humorú, sebtében összedobott képes kalendárium az egész.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
