Könyv

Boldog interregnum

Pápai Zsolt: Hollywoodi Reneszánsz – Formatörténet és európai hatáskapcsolatok a hatvanas–hetvenes években

Könyv

Az alcímben említett korszak pontos hatá­rairól élénk a vita filmtörténészi körökben, de nagyjából a 60-as évek végétől a 70-es évek közepéig, végéig tartó időszak tekinthető a hollywoodi filmkészítés egy kivételes és termékeny kegyelmi időszakának, de furcsa krízisnek is.

A klasszikus aranykor stúdiómonstrumai tönkrementek, darabjaikra szakadtak, és az új tulajdonosok sokszor járatlanok voltak a filmgyártás, -finanszírozás és -forgalmazás rejtelmeiben (pl. kaszinótulajdonosok, temetkezési vállalkozók, akik épp csak kirándultak a film­iparba egyéb érdekeltségeik mellett). A mozik közönsége vészesen öregedett, egyre kevesebben voltak kíváncsiak a nagy költségvetésű gigaprodukciókra, a levegőt elszívta a feltörekvő televízió. Hollywoodnak sürgős vérfrissítésre volt szüksége. Ennek köszönhetően egy rövid időre egészen egyedi látásmódú, újító energiáktól feszített filmesek juthattak lehetőséghez a formai és narratív kötöttségeiről hírhedt rendszerben.

Látszólag egy egyedülálló, jól körülhatárolható éráról beszélünk, de Pápai hosszú oldalakon keresztül fáradozik azon, hogy árnyalja, kontextusba helyezze a hollywoodi reneszánszt. Időt szán a korszakért versengő elnevezések közötti válogatásra, sőt a „hollywoodi film” megtévesztően magától értetődő fogalmát is igyekszik tisztázni. Választásaihoz következetesen tartja magát és ezek alapján dolgozik az egész könyvben, ami tudományos munkához illő rendezettséget ad a műnek akkor is, amikor a szerző messzebb kalandozik szűken vett témájától, vagy egy-két anekdota vagy jóízű filmelemzés letéríti a főcsapásról. Nem kezeli példa nélküli zárványként a korszakot, de megleli annak tágabb filmtörténeti összefüggéseit és előzményeit. Ezzel segít lebontani azt a még mindig élő (nemcsak film)történészi szemléletet, amely éles korszakhatárokat von, és egyes periódusokat önmagukban kezel. A nemzetközi és korok közti kapcsolathálózat feltérképezése alkalmat ad, hogy Pápai egészen elkalandozzon előre és hátra a filmtörténetben, az európai premodern és modern, illetve a kortárs midcult felé is. Néha olyan részletesen, hogy az eredetileg vizsgált korszak kissé el is halványul, de így még a filmtörténet mélységeiben kevésbé jártas olvasók is felvehetik a fonalat. A szerző kitekint a Hollywood reneszánszát formáló társadalom- és politikatörténeti hatásokra is, amellett, hogy tárgyát egyszerre veszi szemügyre az intézményrendszer (a málladozó, de valójában csak átrendeződő stúdiók), a technikatörténet (a hang- és képrögzítés újításai), a forma- és műfajtörténet felől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.