Könyv

Boldog interregnum

Pápai Zsolt: Hollywoodi Reneszánsz – Formatörténet és európai hatáskapcsolatok a hatvanas–hetvenes években

Könyv

Az alcímben említett korszak pontos hatá­rairól élénk a vita filmtörténészi körökben, de nagyjából a 60-as évek végétől a 70-es évek közepéig, végéig tartó időszak tekinthető a hollywoodi filmkészítés egy kivételes és termékeny kegyelmi időszakának, de furcsa krízisnek is.

A klasszikus aranykor stúdiómonstrumai tönkrementek, darabjaikra szakadtak, és az új tulajdonosok sokszor járatlanok voltak a filmgyártás, -finanszírozás és -forgalmazás rejtelmeiben (pl. kaszinótulajdonosok, temetkezési vállalkozók, akik épp csak kirándultak a film­iparba egyéb érdekeltségeik mellett). A mozik közönsége vészesen öregedett, egyre kevesebben voltak kíváncsiak a nagy költségvetésű gigaprodukciókra, a levegőt elszívta a feltörekvő televízió. Hollywoodnak sürgős vérfrissítésre volt szüksége. Ennek köszönhetően egy rövid időre egészen egyedi látásmódú, újító energiáktól feszített filmesek juthattak lehetőséghez a formai és narratív kötöttségeiről hírhedt rendszerben.

Látszólag egy egyedülálló, jól körülhatárolható éráról beszélünk, de Pápai hosszú oldalakon keresztül fáradozik azon, hogy árnyalja, kontextusba helyezze a hollywoodi reneszánszt. Időt szán a korszakért versengő elnevezések közötti válogatásra, sőt a „hollywoodi film” megtévesztően magától értetődő fogalmát is igyekszik tisztázni. Választásaihoz következetesen tartja magát és ezek alapján dolgozik az egész könyvben, ami tudományos munkához illő rendezettséget ad a műnek akkor is, amikor a szerző messzebb kalandozik szűken vett témájától, vagy egy-két anekdota vagy jóízű filmelemzés letéríti a főcsapásról. Nem kezeli példa nélküli zárványként a korszakot, de megleli annak tágabb filmtörténeti összefüggéseit és előzményeit. Ezzel segít lebontani azt a még mindig élő (nemcsak film)történészi szemléletet, amely éles korszakhatárokat von, és egyes periódusokat önmagukban kezel. A nemzetközi és korok közti kapcsolathálózat feltérképezése alkalmat ad, hogy Pápai egészen elkalandozzon előre és hátra a filmtörténetben, az európai premodern és modern, illetve a kortárs midcult felé is. Néha olyan részletesen, hogy az eredetileg vizsgált korszak kissé el is halványul, de így még a filmtörténet mélységeiben kevésbé jártas olvasók is felvehetik a fonalat. A szerző kitekint a Hollywood reneszánszát formáló társadalom- és politikatörténeti hatásokra is, amellett, hogy tárgyát egyszerre veszi szemügyre az intézményrendszer (a málladozó, de valójában csak átrendeződő stúdiók), a technikatörténet (a hang- és képrögzítés újításai), a forma- és műfajtörténet felől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.