A lett rendező hastájékon szorongató, de sötét humortól sem mentes filmje közeli rokonságot mutat a nyugati fesztiválokat sorra hódító naturalista iskola képviselőinek, Ken Loach-nak és a Dardenne fivéreknek a munkáival. A naiv és kellően kétségbeesett Oleg, a lett hentes Gentben esik csapdák sorába, prekariátusból a szó szoros értelmében vett rabszolgaságba – amit egyenesen lehetetlen volna végignézni, ha a borús, nyomasztó hangnemet időnként nem központozná némi keserű humor és vallási szimbolika.
A világon mindenütt otthontalan, tehetetlenül sodródó Oleg sorsa nagyon specifikus, de mégis univerzális – egyszerre kulcsfontosságú, hogy a férfi kelet-európai (a szerencsétlen bevándorlót leginkább saját földijei tudják csapdába csalni), ugyanakkor életmódja kísértetiesen hasonló a világ minden tájáról nyugatra áramló éhes és szorongatott bevándorlókéhoz. A film epizodikus, véletlen-dramaturgiára épülő szerkezete mutatja meg igazán, mennyire könnyen csúszkál egy „nem-állampolgár” a társadalom legalsóbb szintjei között – a féllegalitás és a teljes törvényenkívüliség között leheletvékony a határ, főleg, ha az ember alatt nincsen szociális háló.
Kursietis úgy tudja utánozni a teljes esetlegességet, hogy közben nagyon is átgondolt a film szerkezete és vizuális kialakítása: Bogumił Godfrejów remegős, klausztrofób alsó kameraállásokkal operaló stílusa szinte észrevétlenül beletereli a nézőt a szorongás és az állandó űzöttség érzésébe. Valentin Novopolskij egy kicsit végig eltartja a nézőtől az egyszerre gyengének és szívósnak tetsző Oleget, akinek méltó ellenpontja Dawid Ogrodnik vérbő és ördögien kiszámíthatatlan Andrzeje, aki behálózza és szolgájává teszi a férfit.
A rendező nem hagyja teljesen elnehezülni a filmet, kaján humorba hajló epizódokkal bizonyítja, hogy van érzéke az abszurdhoz (például az akkor épp hajléktalan hentes csellel ágyba visz egy értelmiségi lett nőt). Az egyetlen kissé tájidegen elem a periodikusan felbukkanó vallási szimbolika, de a film erejéből ez alig vesz el.
Elérhető az HBO GO-n