Film

Fortuna istennő

Mikrofilm

Ferzan Özpetek legújabb filmje sokáig megtéveszti a nézőt színpompás-fanyar meleg dramedy mázával.

Ferzan Özpetek (Törökfürdő, A Szaturnusz gyűrűjében) legújabb filmje sokáig megtéveszti a nézőt színpompás-fanyar meleg dramedy mázával. Arturo (Stefano Accorsi) és Alessandro (Edoardo Leo) házassága már nem a régi, nem vágynak egymásra, időnként könnyed kis kalandokba menekülnek. Nehezíti a dolgot, hogy Alessandro vízvezetékszerelő, ő hozza a pénz nagy részét a közös háztartásba, míg Arturo elszalasztott egyetemi-írói karrierjén kesereg. Ebbe a feszült családi fészekbe állít be Alessandro volt szerelme/barátja (a viszonyok Özpeteknél mindig kissé kuszák), Annamaria két gyerekével, akiket a párnál hagyna, amíg titokzatos kórházi kezelését tölti. A néző már szinte látja, mire megy ki ez az egész, a gyerekek minden konfliktust feloldanak, az elhidegült szerelmesek visszatalálnak egymás karjaiba.

Özpetek ennél földhözragadtabb, a Fortuna istennő inkább arról szól (nem kevés párás tekintetű pátosszal megbolondítva), hogy van, amit már nem lehet megmenteni. A bébiszittelés inkább az elkerülhetetlen és talán szükséges bomlási folyamatokat gyorsítja fel. Hiába a sok színes, hóbortos mellékszereplő, a film nem tudja sokáig titkolni drámai (vagy inkább melodrámai) elhajlásait. Hamar kiderül, hogy Annamaria bizony rosszabbul van, mint mondja és a boszorkányos nagymama-bárónő is feni a fogát az unokákra. A filmnek pont az a gyengesége, ami az ereje is: azzal, hogy nem hagyja magát teljesen belesüllyedni a fájdalomba, megtartja könnyed eleganciáját, de kissé súlytalan marad.

Forgalmazza a Cinenuovo Kft.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.