Film

Fortuna istennő

Mikrofilm

Ferzan Özpetek legújabb filmje sokáig megtéveszti a nézőt színpompás-fanyar meleg dramedy mázával.

Ferzan Özpetek (Törökfürdő, A Szaturnusz gyűrűjében) legújabb filmje sokáig megtéveszti a nézőt színpompás-fanyar meleg dramedy mázával. Arturo (Stefano Accorsi) és Alessandro (Edoardo Leo) házassága már nem a régi, nem vágynak egymásra, időnként könnyed kis kalandokba menekülnek. Nehezíti a dolgot, hogy Alessandro vízvezetékszerelő, ő hozza a pénz nagy részét a közös háztartásba, míg Arturo elszalasztott egyetemi-írói karrierjén kesereg. Ebbe a feszült családi fészekbe állít be Alessandro volt szerelme/barátja (a viszonyok Özpeteknél mindig kissé kuszák), Annamaria két gyerekével, akiket a párnál hagyna, amíg titokzatos kórházi kezelését tölti. A néző már szinte látja, mire megy ki ez az egész, a gyerekek minden konfliktust feloldanak, az elhidegült szerelmesek visszatalálnak egymás karjaiba.

Özpetek ennél földhözragadtabb, a Fortuna istennő inkább arról szól (nem kevés párás tekintetű pátosszal megbolondítva), hogy van, amit már nem lehet megmenteni. A bébiszittelés inkább az elkerülhetetlen és talán szükséges bomlási folyamatokat gyorsítja fel. Hiába a sok színes, hóbortos mellékszereplő, a film nem tudja sokáig titkolni drámai (vagy inkább melodrámai) elhajlásait. Hamar kiderül, hogy Annamaria bizony rosszabbul van, mint mondja és a boszorkányos nagymama-bárónő is feni a fogát az unokákra. A filmnek pont az a gyengesége, ami az ereje is: azzal, hogy nem hagyja magát teljesen belesüllyedni a fájdalomba, megtartja könnyed eleganciáját, de kissé súlytalan marad.

Forgalmazza a Cinenuovo Kft.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.