Barotányi Zoltán

Sokak alapélménye a mai középosztály minimum két részre szakadása - a szerző a szakadás kezdetét és eszkalációját éppen az első világháború idejére teszi.

Nemzetközi összefogással sikerült lefoglalni a minap tizenöt tonna ecetsav-anhidridet - a szlovénok ezt megelőzően csaknem száz tonnát zsákmányoltak. Jellemző, hogy az előzetes szakértői vélemények szerint ennyi cucc segítségével csaknem tíz tonna heroint lehetett volna előállítani. No, de mi a fene is az ecetsav-anhidrid, s mit kell tennünk kábítószer-prekurzornak nevezett rokonaival?

Módfelett sokan ugrottak be a Kék Pont legutóbbi gerillakampányának részeként összerakott kamu weboldalnak. A történet több szempontból is tanulságos.

A befőzési szezon kellős közepén nem árt tudnunk, mit és miért kell csinálnunk az étellel, hogy ne legyen rögvest az enyészeté.

A modern populációgenetikai kutatások eredményei kellő óvatossággal kezelve jelentősen kitágíthatják az őstörténet és a régészet horizontját.

Egyes híradások szerint végveszélybe került sokunk kedvenc gyümölcse, a banán. Pedig lehet, hogy "csak" egy más alakú, méretű, esetleg színű és ízű gyümölcsöt kell majd megszoknunk.

Az utóbbi évtizedek egyik legvitatottabb tudományos szerzője Richard Dawkins. Jelentős és grafomán pamfletíró, akinek a szélesebb közönség körében is népszerű teóriái, kijelentései nem kevés ellenvetést is szültek - Dawkins pedig, mint tudjuk, elemében van, ha nyilvános polémiára késztetik. Az egyik legfrissebb (eredetileg 2005-ben publikált) vitairat szerzőjét, Alister McGrath-t sajátos pályafutása és szellemi fejlődésének merész kanyarjai valósággal predesztinálták arra (s most feledkezzünk meg arról: hősünk még protestáns is), hogy Dawkins hatásos vitapartnere legyen.

Az utóbbi néhány év legpusztítóbb földrengése két hete sújtotta Kína Szecsuán tartományát. Az áldozatok száma napról napra nő, és egyelőre a föld sem akar megnyugodni.

Az úgynevezett kristálykoponyák körüli hype nem csitul, amióta csak előkerült az első (?) gondosan lecsiszolt kvarcfej a közép-amerikai (?) dzsungelek mélyéről.

A közelmúlt történései látszólag a jó öreg malthusiánus indíttatású félelmeket támasztják alá: a Föld lakossága sokkal nagyobb ütemben (eredetileg mértani haladvány szerint, amikor az új és a régi populáció hányadosa állandó) növekszik, mint az asztalra kerülő kaja mennyisége (ez a néhai angol közgazda szerint pusztán számtani haladvány szerint nő - ekkor csupán az új és a régi termelési adatok különbözete, azaz a növekmény állandó). Nincs más hátra: jöjjön az Armageddon - a háborúk, járványok, az éhínség rendet vágnak, a túlélőkkel meg végeznek az igényes filmalkotásokban többször is megénekelt, emberevő sáskák.

Az emberiség szinte betegesen vágyik az édességélményre, miközben - okkal-oktalanul - parázik az édesítőanyagoktól, legyen azok forrása a cukoripar vagy a szerves vegyészet.

Az olaj ára korábban elképzelhetetlennek tartott magasságokat ért el, s nem is nagyon akar onnan elmozdulni. Vajon ez már a vég kezdete, vagy csak most jön a java?