A droglato.com oldalról, illetve az általa promotált eszközről alig több mint egy hónapja kezdtek terjedni a hírek. Először matricák és szórólapok jelentek meg - mondanunk sem kell, a szokásos (amatőr világmegváltók, kis és nagy egyházak által oly kedvelt), "igényes" grafikai kivitelben. Ezután szakmai szervezetek, szociális intézmények és önkormányzatok kaptak értesítést elektronikus levélben, a sajtómunkásoknak csak némi késéssel kezdtek szivárogtatni: alig egy héttel az önleleplezés előtt. A droglátónak nevezett eszköz működéséről az oldalon lehetett információkat szerezni: ezek szerint a termék működése a biorezonancián alapszik. Minden sejtünk külön elektromágneses egység, melynek működését zavarják a szervezetünkbe kerülő káros anyagok (úm. drogok), melyeknek kimutatható saját mintázatuk van. Nincs is más dolgunk, mint egy megfelelő eszközzel detektálni a test jelzéseit - ez pedig a Holló János (renegát anyagos) által kifejlesztett droglátó. Egyrészt (már húsz centi távolságból is) érzékeli a sejtszintű jeleket, és egy számítógépbe továbbítja őket, amely - némi gondolkodás után - szövegesen(!) is kijelzi a kimutatott drog(ok) mineműségét. Mindezt kiegészítené egy másik szenzor, amely bőrellenállást mérne - hasonlatosan a régi típusú hazugságvizsgálókhoz és a szcientológusok által oly kedvelt E-méterhez. Ráadásul a Droglátó Csoport kampányt hirdetett: egy hónapig végeznének - persze anonim - méréseket, melyek eredményét közzétennék oldalukon. A konspirációt a drogbiznisz képviselői a dílerek elleni védekezés számlájára írták - ugyanakkor melegen ajánlották termékük kipróbálását például munkahelyek és iskolák számára.
A várt hatás nem maradt el: az oldalra több mint tízezren voltak kíváncsiak, közülük több mint háromszázan töltötték ki a jelentkezési lapot, 117-en egyenesen tesztelőnek jelentkeztek. De még ennél is érdekesebb, hogy bár sokan felháborodtak a kommentekben, még többen támogatták az "akciót", sőt intézményi vezetők, önkormányzati képviselők és más potentátok szívesen ki is próbálták volna az eszközt. Az érdeklődők között akadt szállítási cég vezetője, luxusszálló biztonsági főnöke, építési vállalkozó - elvégre fontos, hogy ha egy dolgozó nincs bejelentve és semmilyen papírja sincs, akkor legalább ne drogozzon. Az önkormányzati képviselők nagyobbat merítettek: ők egész települések drogfogyasztási helyzetét próbálták volna feltérképezni - nyilván konspiratív eszközökkel. Több kommunikációs ügynökség is ráharapott az ötletre, s jelezte, hogy szívesen beszállna a termék népszerűsítésébe, ám ennél jóval megdöbbentőbb, hogy orvosi eszközöket gyártó cég jelentkezett viszonteladónak (!). Azt már csak magunk tennénk hozzá, hogy az eszköz mily mértékben javította volna a lakóközösségi viszonyokat: az ominózus húszcentis távolság már megengedi, hogy némi hallgatózás után a falon keresztül vizsgáljuk meg a szomszéd biorezgéseit, elvégre aki éjjel a bútort húzogatja (csoszog, dobog, sátánhangon Halász Judit-számokat énekel), az bizonyára tolt is valami cuccot.
A médiahackerprojektet valójában heten találták ki (közülük öten a Kék Pont Drogambulancia munkatársai) - volt közöttük szociológus, szociális munkás, pszichiáter, pedagógus, kommunikációs tanácsadó, jogász, online marketing szakember. Előbb a szükséges biztonsági intézkedéseket hozták meg (ez részben önmagukat, részben meg a várt jelentkezőket védené meg a dekonspirálódástól), majd kialakították a megfelelő ideológiai-verbális keretet, amelyet részben a kemény prohibicionista, drogháborús retorikából, részben (amennyiben az eszköz működéséről volt szó) a kurrens alternatív gyógyászati, illetve biofizikai nyelvezetből vették át. (A detektálható, egyes anyagokra szelektíven jellemző rezgésminta természetesen merő sci-fi, illetve baromság, az ún. biorezonanciáról nem is vesz tudomást a közismerten szűkkeblű normáltudomány.) Nem volt nehéz Holló János életrajzának összerakása sem - csupán néhány ismerős drogkarriert kellett összehegeszteni. A legjobb heccet természetesen a droglátó előállítása jelentette: a Verseny utcai műszaki ócskapiacon fellelt öreg Grundig tévétávkapcsoló, egy kibelezett mikrofon és néhány kábel elegendőnek is bizonyult - fontos szerepet kapott még egy megfelelő helyre applikált pingponglabda, amelyet már csak feketére kellett festeni.
A kampány célja természetesen nem holmi öncélú provokáció, gonosz tréfacsinálás volt (bár annak kifejezetten jól sikerült), hanem olyan mesterséges, kiélezett szituáció előidézése, melynek során minél többen mondhatják el véleményüket e találmányról. A Kék Pont régi meggyőződéséhez híven azt is igazolni szerette volna, hogy egy efféle szondának még akkor se lenne sok haszna és értelme, ha ténylegesen létezne - a prevenció nem alapulhat konspirációs eszközökön, ehelyett a téma varázstalanítására s ennek nyomán az okokról és következményekről folytatott nyílt párbeszédre volna szükség. A Kék Pont akciójának időzítését az is indokolta, hogy meglátásuk szerint homályos hátterű csoportok több alkalommal is beígérték a drogmentes társadalom eljövetelét - persze mindenféle szakmai, tudományos megalapozottság nélkül, ám számos notabilitást maguk mögé állítva. Megfontolandó ama érvük is, mely szerint amennyiben démonizáljuk az amúgy felületesen definiált "drogokat" és a drogjelenséget, akkor többet senki sem törekszik párbeszédre és a fogyasztás mögötti motivációk feltérképezésére. Viszont attól kezdve, a "jó ügy érdekében", már minden eszköz bevethető.
