A földrengésekről általában tudni vélik, hogy a nagy tektonikus lemezek szegélyei mentén pattannak ki, amint azok ütköznek, alábuknak vagy elcsúsznak egymás mellett. Valójában olyan helyeken is előfordulnak erős rengések, melyek a lemezperemektől látszólag messzire fekszenek, a magyarázat azonban ez esetben sem hibádzik. A mostani szecsuáni rengés előtörténete is évmilliókkal ezelőttre nyúlik vissza, amikor a kontinensvándorlás során az indiai kéreglemez beleütközött a mit sem sejtő eurázsiai kontinens kellős közepébe, s a kettő közé szorult óceáni aljzatból szépen felgyűrődött a Himalája. Mindez korántsem lezárt folyamat - sőt, a hegységképződés most is folytatódik, s ennek sajnálatos mellékkövetkezményeit a tévé előtt ülve is követhetjük. A Himalája felgyűrődése olyan erővel zajlott, illetve zajlik, hogy jelentősen megemelte a mögötte található, amúgy geológiailag sokkal idősebb képződményeket is - így keletkezett a belső-ázsiai magasföld (ennek következményeként nevezik a javarészt fennsíkon fekvő Tibetet a világ tetejének). Ráadásul e magasföldi rendszert a most is zajló hegységképződési folyamatok valósággal rátolják az alatta fekvő Szecsuáni-medencére: az itt elhelyezkedő törésvonalak mentén bármikor várható volt egy nagyobb rengés - ami május 12-én kora délután be is következett.
A tudósok azt állítják, hogy ha egy területen előfordult már egy bizonyos erősségű rengés, akkor később is van esély arra, hogy ugyanott hasonló intenzitású földmozgás fog pusztítani.
Fészkes fene
Amikor földrengések kockázatát számítják, kétfajta terület számít viszonylag biztonságosnak (illetve kevésbé veszélyesnek): a teljesen aszeizmikus zónák, ahol soha nem fordul elő földrengés, meg azok, ahol állandóan reng a föld - utóbbi helyeken nem gyűlhet össze elég feszültség, hogy nagy erejű rengés pattanjon ki. Ezenkívül vannak olyan vidékek, ahol egy múltban előfordult nagy földmozgás utórezgéseit érzékeljük, s akadnak olyanok is, ahol ezek az utórezgések is elcsitultak már. Ezen utóbbiak a legveszélyesebbek: mintha a természet erőt gyűjtene egy következő nagy rengéshez, a feszültség egyre nő a kőzetlemezeken belüli törésvonalak, vetők, árkok mentén, aztán hirtelen - de mint látni fogjuk, nem előzmények nélkül - bekövetkezik a mélyben a feszültség alatt lévő kőzetlemezek elmozdulása - ahogy ezt a rugalmas visszapattanás elmélete leírja (erről és a magyarországi földrengéshelyzetről lásd: Hallod a dübörgést?, Magyar Narancs, 2007. január 11.). Szecsuánban csak a XX. században öt olyan földmozgást észleltek, amelyek intenzitása legalább 7,2-es, de inkább nagyobb volt - ezek pedig már igen erős földlökések. Közülük egy sem volt olyan pusztító, mint a mostani: az 1933-as Diexi-rengés (melynek epicentruma igen közel volt a mostanihoz) például "csupán" kilencezer halálos áldozatot követelt. Az utolsó nagy rengés 1976-ban történt e környéken, s néhány tucat áldozatára úgyszólván fel sem figyeltek, elvégre ugyanezen évben, ráadásul pár nappal korábban történt a katasztrofális Tangsan-földrengés, amelynek halálos áldozatai számáról (sok-sok százezer) máig is csak becslések vannak.
Szecsuánban három évtizedig egyetlen nagy rengés sem történt, ám a feszültség felhalmozódásának gigantikus rengéssorozat lett a vége. A legnagyobbat rögvest az első ütötte: ez utólagos becslések szerint nyolcas erejű volt, ami egy gigatonna TNT robbanásával egyenértékű energia felszabadulásával járt (ez durván harmincezerszerese a 32 kilotonnás nagaszaki atombombáénak - de ilyen arányoknál már úgysem működik a képzelet). Ezzel nem volt vége, hiszen a nagyjából két percig tartó első rengés után negyedórával jött a következő, melynek epicentruma ugyan nem teljesen esett egybe a korábbival (ez nem is várható, elvégre a mélyben felhalmozott feszültség általában folyamatosan, megfelelő térbeli és időbeli eloszlás szerint egyenlítődik ki), és "csak" hatos erejű volt, ám bőven elég volt ahhoz, hogy az első rengéstől megrogyott házak végképp megadják magukat.
Ám ez egy hosszú sorozat nyitánya volt. Az ötös erősséget megközelítő vagy azt meghaladó rengések listája elképesztően hosszú és napról napra bővül, az utolsó nagy, hatos erősségű utórezgés vasárnap sújtotta a térséget. Több száz, látszólag érintetlen, valójában végzetesen meggyengült szerkezetű ház omlott össze, s újabb nyolc halott és több száz sebesült íratott fel az amúgy is naponta bővülő veszteséglistára.
A rengés amúgy elképesztő változásokat okozott. Az még hagyján, hogy becslések szerint a mélyben kilenc méterrel zökkent odébb az egyik kőzetdarab a másikhoz képest, de a földmozgás a felszínen is háromméteres elmozdulásokat okozott (azaz helyenként ennyivel emelkedett, illetve süllyedt meg relatíve a térszín). Akad olyan kutató (Tom Parsons, az amerikai geofizikai intézet, az USGS munkatársa), aki szerint a következő hetekben, hónapokban bármikor várható újabb, szintén katasztrofális, hetesnél nagyobb erősségű utórengés, amely végleg beteljesítené nagy és gyilkos elődje munkáját.
Body count
Egy földrengés pusztító ereje zömmel attól függ, hogy hipocentruma (a feszültség kipattanásának helye) milyen messze fekszik a legközelebbi felszíni rész (az epicentrum) alatt, s hogy milyen a felszín geológiai természete. Nos, ezúttal minden adott volt a teljes pusztuláshoz: a sekély rengés igen kis mélységben (mindössze 19 kilométerrel a felszín alatt) kezdődött, a szecsuáni medence üledékes, úgynevezett alluviális talaja pedig ideális közegnek bizonyult, hogy alig gyengítve továbbítsa az alaplökés keltette rengéshullámokat. Az ilyen üledékes talajok (nem kell messzire menni a példáért: pleisztocén alluviálisra épült egész Pest és a budai oldal nem hegyvidéki része) nagy nyomás hatására szinte cseppfolyóssá válnak, kvázi folyadékként viselkednek, s ilyenkor, mint például az 1964-es ún. Niigata-rengés alkalmával, a földrengésbiztos házak is eldőlnek vagy/és szinte belesüllyednek a talajba (igaz, nem omlanak össze). A szecsuáni lakóépületek jó részét egyáltalán nem tervezték földrengésállónak, s most láthatjuk, mi is történik ilyenkor. Az épületek statikai szilárdsága a rendkívül erős rezgések nyomán jószerivel megszűnik, s látszólag a föld is szinte "kifolyik" alóluk. Egy jórészt betonból épült ház jól véd, ha csak kisebb csapásoktól kell óvni lakóit - nagyobb rengéseknél azonban már tömegsírrá változhat. Egyetlen kő-beton-tégla épület romjait is nehéz feltárni - hát még, ha egyszerre több tíz vagy száz ezer válik a rengés martalékává!
A legfrissebb adatok szerint a megtalált áldozatok száma már most meghaladja a 65 ezret, s majd' 25 ezren lehetnek a romok között, aligha életben. Az áldozatok többsége szecsuáni, de több százan haltak meg az északabbra fekvő Kanszu és Senszi tartományok déli területein, s a rengés még hat másik tartományban szedett áldozatokat. A főrengés tulajdonképpen a legnyugatabbi (az egykori Kelet-Turkesztán) és északkeleti (egykori Mandzsúria) régió kivételével mindenhol okozott kisebb-nagyobb károkat, de legalábbis lehetett érezni az erejét. A sebesültek száma már most több mint 360 ezerre rúg, a hajlékukat vesztettek pedig ötmillióan vannak (egyes becslések szerint ez a szám valójában a közölt érték duplája is lehet). Utóbbiak közül sokaknak a háza látszólag áll, csak éppen nem mer bemenni senki, ami az említett erős utórezgések munkája nélkül is érthető lenne. Egész városokat evakuáltak - az is elhangzott, hogy ezeket utóbb egy másik helyen fogják újra felépíteni, s csak remélhetjük, hogy ez alkalommal a gyakorlati földrengésbiztonságra is ügyelnek majd.
A legsúlyosabb csapást a tartomány második legnagyobb városa, Mianjang szenvedte el, ahol eddig 21 ezer halottat ástak ki a romok közül, de alig valamivel kevesebb az áldozat Dejang, Guangjuan városokban; sok ezer a halott a tartományi fővárosban, Csengtuban is. Tízezrek vesztek oda a földrengés tulajdonképpeni epicentrumának környékén, a zömmel nemzetiségiek, azon belül is a tibetiek által lakott Ngawa autonóm területen, ahol a halottak és valószínű halottak (pillanatnyilag eltűntek) száma harmincezer fölött jár. A legnagyobb arányú veszteséget azonban egy kisváros, bizonyos Xingxiu szenvedte el, amelynek kilencezer lakója közül csak 2300 túlélőt találtak élve a mentőcsapatok.
A számok nyelvén
A földrengés okozta anyagi kár az áldozatok puszta számával ellentétben egyelőre felbecsülhetetlen, alighanem több tíz milliárd dollár nagyságrendű. Bár a rengés Kína egyik viszonylag elmaradott, falusias jellegű körzetét sújtotta, az ipari létesítményekben is bőven keletkezett kár, ami további, előre nem látható gondokat okozhat. Rengeteg vegyi üzem rongálódott vagy semmisült meg, s ennek kapcsán hihetetlen mennyiségű kemikália (mindenekelőtt igen sok ammónia) került a légkörbe, a talajba, az élővizekbe; e folyamatokat egyszerre gátolta és segítette elő a földrengést követő makacs esőzés, ami a földrengés generálta földcsuszamlásokkal együtt a mentőcsapatok munkáját is megnehezítette. Állítólag a radioaktivitás helyi szintje is növekedett - amit érdekesen egészítenek ki azon híresztelések, melyek szerint e környék számos titkos nukleáris létesítményt rejt(ett). A földlökések miatt bekövetkezett függőleges talajmozgások sok helyen megemelték a vízszintet, s ezzel egy időben meggyengítették a gátakat - kisebb-nagyobb szakadások már eddig is előfordultak, s az árvízveszély miatti pánik folytán többször föl kellett függeszteni a mentési munkálatokat is.
Végül egy jó hír, ami az utóbbi hetekben kissé morbid hangsúlyokat kapott. Bár sokan aggódtak az érintett területen fekvő Wolong Nemzeti Parkban élő mintegy 280 óriáspanda sorsa iránt, ők alighanem jól vannak, akárcsak az a 31 brit turista, aki ott vészelte át a földrengést. A szomszédos régiókban élő pandák sorsa még bizonytalan - ugyanakkor felhívnánk a figyelmet arra a tényre, hogy a pandák nem beton- és téglaházakban élnek, így nem volt, ami a fejükre omoljon; s ha a földcsuszamlásokat és az esetleges gátszakadások miatti szőkőárakat is túlélik, akkor az aggódó emberiségnek is van miért bizakodnia.
