Barotányi Zoltán

A legújabb kvázitudományos hírek szerint hamarosan kiszárad a Földközi-tenger, hűlt helyén pedig csak sós sivatag marad, amelyből szelesebb napokon bőven jut majd porvihar formájában Párizsnak és Londonnak is.

Vajon (régi totómeccsek emlékén túl) mi jut a T. Olvasó eszébe, ha meghallja a következõ névsort: Ajka, Dunaújváros, Kazincbarcika, Komló, Oroszlány, Ózd, Salgótarján, Százhalombatta, Tatabánya, Tiszaújváros, Várpalota? Mert Germuska Pál fiatal történésznek nagyon is sok: leginkább a fenti halmazelemekkel definiált úgynevezett szocialista várostörténete - úgy is, mint ideológiai konstrukcióé, s úgy is, mint vérrel-verejtékkel összegányolt, gyakorta nehezen lakható emberi élettéré.

A régi Tabán egy még ép, gyönyörű épületében, a névadó egykori szülőházában lelhető fel (immár negyven éve) a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, mely páratlanul gazdag kiállítási anyaggal várja az arra vetődőket. Túl nagy képzelőerővel és érzékeny gyomorral megvert látogatóknak azért nem feltétlen ajánlanánk - de ők csupán a gyenge kisebbség.

Az utolsó esély - ez a neve a náci bűnök felkutatására szerveződött Simon Wiesenthal Központ alighanem tényleg utolsó akciójának. Lassan hatvan éve, hogy véget ért a második világháború, bűnös, áldozat és tanú, még ha meg is érte az idei évet, egyre távolabb kerül az egykor megélt eseményektől, hitelesen tanúskodni ilyen körülmények között módfelett nehéz, majdnemhogy lehetetlen - arról nem is szólva, hogy az egykori üldözöttek félelmei máig nem múltak el.

Sorra kapja a magyar gazdaságpolitika az intőket - miközben a hiány radikális csökkentésére rövid távon nincs lehetőség. A tét már a politika hitele; ehhez képest komoly változások a közeljövőben, a választásokig már nem várhatók. Szép dolog az adócsökkentés, de van olyan költségvetési helyzet, amikor erre már gondolni sem szabad - tudjuk meg a makroközgazdász-tól, aki nem remél fordulatot a monetáris politikában sem. A lakosság továbbra is gőzerővel fogyaszt, s inkább további hiteleket vesz fel, mint hogy megtakarítana. Pedig a végén így a tücsök és a hangya is rosszul járhat.

A Normafa a szótári definíció szerint a Sváb-hegy festõi panorámát nyújtó kilátóponja, tengerszint feletti magassága 477 méter (ebbõl következõen vagy négyszáz méterrel magasodik Pest fölé), ráadásul könnyen, gyorsan elérhetõ innen a János-hegy éppen úgy, mint a Tündér-szikla, Rácz Péter úttörõvezér vityillója vagy a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI).

Vaskos kötetet tarthat kezében az olvasó, elvégre Churchill történeti összefoglalója még ebben a formában is majd ezeroldalas. Hát ha még azt is tudjuk, hogy ez "csupán" az eredetileg az ötvenes évek végén négy kötetben megjelent (bizonyos részeiben viszont még 1939-ben, Churchill nagy történelmi belépõje elõtt íródott) mû kevesebb mint kétharmadát tartalmazza, ámulatunk egyre nõ.

A karácsony másnapján kipattant 9-es erõsségû földrengés és az erre következõ szeizmikus szökõár az utóbbi száz év egyik legnagyobb természeti katasztrófáját okozta - a halottak számát és a pusztítás mértékét tekintve is. A csapás jellege miatt valószínûleg sosem tudjuk meg, hányan veszthették életüket - közöttük sok ezer európai turista.

Kilenc napig láthatta a komputerimádó nagyközönség a

Alighanem kevesen tudják, hogy létezik Dunaújvárosban egy 33 állomásos, mintegy két és fél kilométeres, két óra alatt bejárható tanösvény, mely a sajátos szocialista, illetve szocialista realista építészet történetét teszi mélyen átélhetõvé. Jelentjük: tapasztalataink alapján a túra nem csupán tanulságos, de szórakoztató is, Dunaújváros pedig a maga sajátos módján szép és kedves város.

A múlt héten folytatódott a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a tudomány-népszerûsítés haladó hagyománya: ezúttal a szupravezetés - nyugodtan mondhatjuk - csodáival ismerkedhettek meg a misztériumokra amúgy is fogékony, zömmel középiskolás fiatalok meg a kvantumfizikára gerjedõ, az Élet és Tudományon, Deltán felnõtt örök öregdiákok. A látottak alapján már biztosra vehetõ, hogy a régiónkra jellemzõ lebegõ állapot immár tisztán fizikai eszközökkel is elõállítható.

A tipikus kapitalista képét sokunk számára jórészt karikaturisták formálták - s az eredmény persze nem is lehetett más, mint torzkép, kövér, szivarozó, szelvényt vagdosó figura, aki reggelire nagykanállal eszi az embert, és haszna egyenes arányban áll az általa teremtett nyomorúsággal.