Kiállítás a szupravezetésrõl: A hidegbõl jött

Tudomány

A múlt héten folytatódott a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a tudomány-népszerûsítés haladó hagyománya: ezúttal a szupravezetés - nyugodtan mondhatjuk - csodáival ismerkedhettek meg a misztériumokra amúgy is fogékony, zömmel középiskolás fiatalok meg a kvantumfizikára gerjedõ, az Élet és Tudományon, Deltán felnõtt örök öregdiákok. A látottak alapján már biztosra vehetõ, hogy a régiónkra jellemzõ lebegõ állapot immár tisztán fizikai eszközökkel is elõállítható.

A szupravezetés felfedezése annyi minden máshoz hasonlatosan a véletlennek köszönhetõ: egy Kamerlingh Onnes nevû fizikus 1911-ben folyékony héliumba mártott fémdrót vezetõképességét próbálta megméretni asszisztensével, ám a semmirekellõ egyre csak rossz (vagy annak tûnõ) eredményeket produkált - a nyomorult rézdrót ellenállása ugyanis pár Kelvin-fokon nullára csökkent. Némely õrült tudósos zsánerfilmben ezek után már a keze (esetleg a feje) is a jó mínusz 270 fokos cuccba merülhetett volna, ám a való életben a fõnök ilyenkor inkább ellenõrzi a mérési eredményeket, majd jobb esetben ráébred: egy csöppet megint csak sikerült tágítani látszólag szûkre szabott fizikai világunk határait.

Jégbõl vagyok

Ha áram jár át egy vezetõt, akkor - a tapasztalt ellenállás hatására - felmelegíti: nagyjából mindannyian ismerjük az összefüggést a gimnáziumi fizikakönyvbõl - esetleg késõbbrõl, a lecsapott biztosítékok, kiégett áramkörök révén szerzett keserves tapasztalatainkból. A Mágikus vonzás címû kiállítás osztályszerû alakzatban megjelent látogatói saját szemükkel tapasztalhatják már a kiállítás elsõ traktusában, amint az áramjárta rézdrót forralni kezdi a folyékony nitrogént. A kiállítás persze túllép ezen a nagyjából banális összefüggésen, s alapvetõen a szupravezetés kreatív felhasználásaival foglalkozik - külön kiemelve a biztonságos energiatárolásban, a közlekedésben betöltött, máris kulcsfontosságú szerepét. A látvány viszont látvány, ettõl lesz a kiállítás több, mint puszta albumlapozgatás, s a szupravezetõ anyagok tulajdonságai szerencsére lehetõvé teszik a jó értelemben vett bombasztikus tálalást is. Ennek persze komoly elõfeltétele volt, hogy az elmúlt évtizedekben jelentõsen emelkedjen a szupravezetés hõmérséklete: napjainkban már több mint 130 fokkal magasabb hõmérsékleten is képesek vagyunk produkálni a szupravezetést, mint egykoron Onnes - igaz, az alkalmazott anyag már nem tiszta fém vagy ötvözet, hanem speciális, ritkafémet is tartalmazó kerámia.

Friss, lebegõ

A szupravezetés kellemes tulajdonsága, hogy az efféle speciális körülmények közé helyezett anyag lehûtés közben "megjegyzi" a külsõ mágneses teret - ennek következtében bármely más mágneses térrel, illetve ennek megváltozásával szemben erõt fejt ki. Ennek révén létrejöhet az örökmozgó-építõk és a kevésbé bolondok régi álma: egy mágnes lebegtetése egy másik (szupravezetõ típusú) felett.

A kiállítás során ennek illusztrálására sakkfigurákat lebegtetnek egy asztal felett - sajnos napjaink világversenyein eddig még képtelenek voltak kiiktatni a stabilan álló bábukat, pedig így merõben új értelmet nyerhetne a "függõ játszma" kifejezés. A lebegés kipróbálására sokkal frappánsabb lehetõséget kínál az a mintegy 20 kilós lebegõ korong, melyet saját lábukkal is kipróbálhattak a nagy számban megjelent fiatalok. A napjainkban (és nõk körében is!) ismét divatos, vasalt bakancsok ezúttal is jó szolgálatot tesznek a prezentáció során: egy földön fekvõ ember veséje/lépe már leszakadt volna ekkora rúgásoktól - ám a korong meg se moccant, s remekül bírta a rálépõ s rajta forgó gimnazisták súlyát is.

Ezek után persze könnyen kitalálhatók az ebbõl következõ alkalmazási lehetõségek is: a szupravezetõs vonat stabilan lebeg a mágnespálya felett, stabilitását szabályozó elektronika nélkül is megtartja - sõt, a mozgatásához minimális energia szükséges. Ráadásul az apróbb útakadályokat is kiküszöböli: így át-lebben úton, vízen és kidõlt fán is - igaz, mikrobuszon, kamionon és távolsági buszon már a mostani MÁV-szerelvények is képesek áthajtani, ráadásul szupra- helyett elég hozzá a mostani vezetés is.

Ha áram van

A szupravezetõ anyagok gyakorlati felhasználása persze azon alapul, hogy ebben az állapotban az anyag ellenállása gyakorlatilag megszûnik, s megadón tûri, hogy keresztül-kasul átjárja az áram. Ha viszont nincs ellenállás, akkor a vezeték képes veszteségmentesen is szállítani az áramot, ami által a hatásfok közelíti a száz százalékot - és ez nem mese, Dániában már mûködik egy szupravezetõs kábel, melyen keresztül ötvenezer háztartást látnak el elektromossággal. A szupravezetõk másik, ritkán ismert, ám annál fontosabb tulajdonsága, hogy segítségükkel zárlati áramkorlátozót építhetünk az elektromos hálózatokba. Amenynyiben a szupravezetõben folyó áram erõssége elér egy bizonyos szintet, úgy a szupravezetõ anyag hirtelen (ám reverzíbilis módon) normál állapotba kerül, ezáltal a védendõ hálózatba beiktat egy erõs ellenállást - saját maga személyében. Így túlterhelés vagy zárlat esetén energiakimaradás nélkül üzemeltethetõ tovább egy elektromos berendezés vagy hálózat, aminek a jelentõségét (pl. számítógépközpontok esetén) nehéz túlbecsülni. A nagyon erõs szupravezetõ mágnesekkel ráadásul remekül tisztíthatók bizonyos elegyek - a ferromágneses tulajdonságú (például vastartalmú) szennyezõdések jól kiszûrhetõk az elegyes dzsuvából. A jövõ - mint talán a fent írtakból is kiderült - a szobahõmérsékleten is megvalósítható szupravezetésé, melytõl talán csak néhány lépés választja el e csúcstechnológiában (is) a világ élvonalában járó tudósainkat, esetleg külföldi, szintén tanult kollégáikat. Ugyancsak a világ élvonalába tartozó laikus áramfogyasztóinkat viszont csak mindenféle ellenállás és villanyóra megszûnése nyugtatná meg, lehetõleg a közeli jövõben, szobahõmérsékleten - pláne, ha a plazmafizika újabb eredményei révén a gázóra-leolvasók is örökre egy másik dimenzióban rekednének.

Barotányi Zoltán

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.